Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

3? kihallgatásnál képviseltette is magát és tanukhoz ellenkérdéseket is intézett; továbbá kitűnik, hogy a tanúvallomások felett külön észrevételezési tárgyalás is tartatott, mi által kétségtelen, hogy felperes érdekeit a kérdéses szabálytalanság daczára is kellőleg megóvhatta és hogy e szerint az eljárási hiba nem olyan, mely miatt a per alapos elbírálása lehetetlen volna. Az ügy érdemében alperes a kereseti saját váltón előforduló kibocsátó névaláírás valódiságát beismerte, a Vt. 110. §-a szerint folyó fizetési kötelezettség ellen tett azt a kifogást pedig, hogy ezen okirat kikiállításával felperes által megtévesztetett, felperes tagadásával szemben nem bizonyította; mert az e czélból felhívott és kihallgatott T. Péter és Z. János tanuk vallomása szerint azt, hogy a kereseti váltón előforduló névaláírásuk valódi-e, továbbá, hogy a kereseti váltó azonos-e a kérdésben érintett okirattal, mint melyre felperes állítólagos nyilatkozata vonatkozott, megállapítani nem tudták. De a mi alperes védkezesének fontosságát különösen meggyengiti, az, hogy alperes védekezése a tanukhoz intézett kérdések szerint is egy, 1885. év elején kiállított okiratra irányul, holott a kereseti váltó ennek keleté szerint 1884. évi szept. 15-én lett kiállítva, tehát jóval a Beilagenak jelzett okirat kiállítása előtt, melyet alperes maga is 1885. évi január 19-ike után néhány nappal mond kiállitottnak ; már pedig alperes azt, hogy a kereseti váltóban kitett kelet ideje az okirat tényleges kiállítási idejének meg nem felelne, bizonyítani meg sem kísérletté. Ez alapon alperest a kereseti összeg megfizetésében marasztalni kellett. (1889. márcz. 19-én 5866. sz. a.) A m. kir. Curia a másodbirósági ítélet megváltoztatásával az elsőfokú bíróság ítélete hagyatik helyben, főleg azért: mert T. Péter és Z. János tanuk határozottan vallják, hogy peres felek között akkor, midőn ők az A. alattit, mint tanuk aláirták, váltókötelezettség elvállalása iránt szerződés létre nem jött; és mert felperes maga sem állítván, hogy közte és alperes között más alkalommal jött volna létre ily szerződés: ebből okszerűen következtethető, hogy a nevezett tanuk vallomása csakis az A. alattira vonatkozhatik, annyival inkább, mert ezen A. alatt tinak űrlapja, a melynek szövege (kelte, lejárata stb ) nyilvánvalóan nem ugyanazon egy időben töltetett ki, az 1884. és 1885.