Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

3.5 tétében nem kifogásolt levelek tartalma által az a kereseti állítása felperesnek, hogy alperestől körülbelül 2000 darab, Storgina greda nevü területen előállítandó államvasuti talpfát vásárolt meg darabonként 1 frt 15 krjával, kétségtelenül igazolva lévén, az is kétségtelen, hogy alperes, ki saját beismerése szerint is csak 494 darab talpfát szállított és adott át felperesnek és a ki a hivatkozott levelek alapján sem tartja magát kötelezhetőnek több talpfa szállítására ; ilyképen a szerződést nem teljesitette. Miből folyólag a ker. törv. 277. §. értelmében mint szerződést szegő a felperestől kapott 500 frt foglalót felperesnek kétszeresen visszatéríteni tartozik. Nem vehető figyelembe az az ellenvetése alperesnek, hogy az érintett okiratok tartalmának megfelelően szerződési kötelezettségének a 494 darab talpfa szállításával eleget tett, mert az A. és B. a. okiratban foglalt az a nyilatkozata, hogy felperesnek a megállapított egységi árban legfelebb 2000 drb talpfát ád el, magában foglalja a vele szerződésre lépő felperes irányában alperesre nézve legkedvezőbb értelmezés mellett is azt a kötelező kijelentést, hogy a vétel tárgyát képező talpfák mennyisége körülbelül 2000 darab lesz, a mely kijelentés az általánosan elfogadott kereskedelmi szokás szerint csak arra jogosította fel alperest mint eladót, hogy az érintett mennyiségnél 5 százalékkal többet vagy kevesebbet adhasson át felperesnek (ker. törv. 266. §.). Ily értelmezés mellett kétségtelen, hogy alperes érintett szerződési kötelezettségének eleget nem tett és minthogy alperes nem tagadta felperesnek a keresetben felhozott azt az állítását, hogy felperes a kitett mennyiségű talpfák nem szállítása folytán legalább is az adott 500 frt foglaló értékének megfelelő kárt szenvedett, az első bíróság Ítéletének megváltoztatásával alperest kötelezni kellett arra, hogy a szállított 494 darab talpfa 568 frt 10 kr. árának a kapott 500 frt foglalóba, illetőleg ennek kétszeres összegébe való leszámításával a foglaló kétszeres összegéből még fenmaradó 431 frt 90 krt felperesnek fizesse meg. A 68 frt 10 kr. viszonkereseti követelésre nézve alperes viszonkeresetével ugyancsak az előadott indokok alapján volt elutasítandó. (1889 január 3-án 2270. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy az A. és B. a. levelekből Döntvénytár, uj folyam. XXIV.