Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIV. kötet (Budapest, 1890)

6 azonban, miszerint ama alkalommal, midőn a lovat elhajtotta, utol éretvén, oly sebes futással és árokugrással akarván menekülni, hogy kocsival alig lehetett utolérni, a beszámithatlan állapotnak még valószínűsége sem mutatkozik ; tekintve, hogy a cselekményt csakis eltulajdonitási szándékkal követhette el: ugyanazért vádlott az itélet rendelkező részében körülirt bűntettben volt bűnösnek kimondandó és tekintettel a kár hiányára s a bortól izgatott lelki állapotára, a reá kiszabott szabadságvesztésbüntetésre Ítélendő, stb. (1888 okt. 15. 10214. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. (1889 január 15. 44896. sz. a.) A m. kir. Curia : Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával vádlott az ellene lopás miatt emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: Igaz ugyan, hogy vádlott 1887. évi szept. 26-án sértett félnek egy korcsma udvarában állott egyfogatú kocsiját a sértett fél beleegyezése nélkül elhajtotta: mivel azonban vádlott határozottan tagadja azt, hogy a kocsit annak eltulajdonítására irányzott szándékból hajtotta el, az a kérdés merült fel: miből lehet az eltulajdonitási szándékra jogszerű következtetést vonni ? Az elhajtás ténye még nem képez a feltevésre elegendő támpontot s ilyes a vádlott előéletéből sem meríthető, mert hason cselekmény miatt még büntetve nem volt. De a megkisérlett szökésből sem vonható az eltulajdonitási szándékra jogszerű következtetés, mert I. Ferencz tanú előadása szerint vádlott önként állott meg a kocsival, erről le sem szállt, hanem a tanú társaságában visszahajtott s csak a sértett általi kérdőre vonatása után ugrott le a kocsiról s így nem nyomban a tetten éretése után keresett a szökésben menekülést. Ezek után már most figyelembe véve azt, hogy vádlott K. János vallomásából következtetve, a tettet megelőzőleg egész nap és azt előző éjjelen korcsmázott, nem látszik valótlannak vádlott azon védekezése, hogy ő a tett elkövetésekor nagymérvű ittas állapotban volt, ha figyvlembe vétetik, hogy vádlott a helyett, hogy kocsijával sebesen elhajtott volna, azzal csak mintegy negyven lépésnyire a korcsmától egy szénakazal mellett önként állott meg a kocsin maradva és I. Ferencz tanú előtt oda nyi-