Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIII. kötet (Budapest, 1889)

41 azon kereseti állítását, hogy öt Sz. Gábornak M. István és neje elleni perének pertári kezelésénél a helyettesítéssel megbízta ; beismerte azt is, hogy ezen pernek pertári kezelése befejezést nyert; minthogy pedig alperes maga sem állítja, hogy az általa felperesnek a keresethez A. a. csatolt levele szerint megtéríteni kötelezett helyettesítési dijaknak megtérítését a per végérvényes elintézése esetére kötötte volna ki, söt a válaszirathoz D. a. csatolt levele szerint ezen dijaknak a költségjegyzék beterjesztése után azonnali kifizetését igérte : ez okból a kereset ellen időelőttiség indokából tett kifogását figyelembe venni annál kevésbé lehetett, mert a helyettesítési dijak iránti követelések érvényesítését főképen oly esetben, midőn a helyettesítés nem a peres fél. hanem a megbízott ügyvéd részéről történik, nem hátráltatja azon körülmény, hogy maga a per még végbefejezést nem nyert s épen azért, mert a két per egymással semmi egybefüggésben nem áll, az alperes kívánta pernek csatolását mellőzni kellett. A mi már az ügy érdemét illeti, miután a felperes által keresetileg felszámított helyettesítési dijak mennyisége ellen kifogást tett, ezen dijak az Ítélet szerinti mennyiségben, mint az alperes által is teljesítettnek elismert közbenjárási, levelezési és egyéb költségeknek megfelelő összegben bíróilag megállapitandók voltak s egyidejűleg alperes a megállapított összegnek mint helyettesítési dijnak megfizetésére kötelezendő volt, mert ebbeli kötelezettsége a per során felperes által becsatolt saját leveleivel kétségen kivül igazoltatott, stb. (1888. évi április hó 10-én 4139. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. törvényszék ítéletét az azt megelőzött eljárással együtt az 1881 : LIX. tcz. 39. §-ának c) pontja alapján megsemmisíti és utasítja a kir. törvényszéket, hogy a 13352. sz. keresetet felperesnek adja vissza. Indokok: Az 1874. évi XXXIV. tcz. 58. §. szerint az ügyvéd csak saját fele irányában van jogosítva díjjegyzékét peres ügyből kifolyólag a per bírósága előtt érvényesíteni, fenforgó esetben mindkét peres fél gyakorló ügyvéd; a kereset tárgyává tett követelés pedig helyettesítésből felmerült díj és költség. A peres felek között tehát nem létesült oly jogviszony, mint a minő az ügyvéd és ügyfele között áll fen, hanem a helyettesítés folytán közöttük