Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIII. kötet (Budapest, 1889)

19 igazolja, hogy id. G. Mihály ezen ütés következtében néhány óra múlva meghalt. Jóllehet vádlott beismeri, hogy a kezébe akadt dorongot felkapta, azzal az öt megtámadó apja felé ütött, a végtárgyalás adatai pedig igazolják, hogy ezen egy ütés néhai G. Mihály fejét is érte, határozottan tagadta azonban vádlott, hogy az ütést apjára mérte, irányozta volna; ugy határozottan tagadja, hogy szándéka lett volna apját megölni. Ellenben határozottan állítja, hogy egyedül az volt czélja, miszerint az öt jogtalanul és érde­metlenül bántalmazó édes atyja kezéből a gereblyét kiüsse s ekként magát megvédelmezze; tekintve, hogy vádlottnak azon előadása, miszerint ö édes atyját sem a vádbeli cselekmény elkövetése napján, sem azt megelőzőleg nem szidalmazta, sem atyjának ellen nem szegült, sőt békés türelemmel viselte azon méltatlan bánásmódot, melyben részesült, H. Mihály és özv. G. Mihályné vallomása által támo­gattatik, hogy a pótvizsgálat során kihallgatott tanuk, mint köz­ségi elöljárók vallomása szerint néhai G. Mihály nem arról panasz­kodott, hogy fia öt agyonütéssel fenyegette, hanem hogy mostoha anyját nem becsüli, engedetlen és fejes ; tekintve továbbá, hogy vádlott ellen nem volt bebizonyítható, hogy apja ellen a tett elkövetését közvetlen megelőzőleg vagy előbb annak élete ellen irányzott fenyegetést használt volna vagy oly cselekményt követett volna el, melyből alaposan következ­tethető lenne az ölési szándék, mi a Btk. 279. §-ába ütköző szán­dékos emberölés bűntettének elmaradhatlan kellékét képezi: vád­lottat a 279. §-ba ütköző, a 281. §. 3. bekezdése szerint minősülő szándékos emberölés bűntettének vádja alól fel kellett menteni annál is inkább, mert ifj. V. Sándorné tanú vallomása szerint az első ütést követőleg sem használt vádlott fenyegető kifejezést. Jóllehet vádlottnak cselekménye büntettet létesített és a közegészségügyi tanácsnak véleménye szerint büntetőjogi beszá­mítás alá esik, mégis annak következményei alól a 79. §. alapján fel kellett menteni : mert tekintve, hogy V. János és neje hittel erősített vallomás szerint vádlott oly magaviseletet, melylyel a szülő iránti köteles tiszteletet sértette volna, nem tanúsított, annál kevésbé tanúsított oly 2*

Next

/
Thumbnails
Contents