Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIII. kötet (Budapest, 1889)

101 Alperes köteles a kereseti 1450 frt tőke összeget felperesnek megfizetni. Indokok: Felperes keresetében előleg czimén felvett 1400 forintnyi kölcsönösszeget vett követelésbe, ugyanezt vagyis az előleg czimén felvett kölcsönösszeget követeli felperes válaszában is, midőn azt mondja, hogy alperes a kereseti összeget nem fizetésképen, hanem csak előlegül azon feltételtől függőleg kapta használatra, tehát kölcsön, hogy az üzletben nyereség fog mutatkozni : ennélfogva alperesnek az az állítása, hogy felperes válaszilag a kereseti jogalapot megváltoztatta, alappal nem bir és igy az a kérelme, hogy felperes keresetével a kereseti jogalap megváltoztatása miatt elutasittassék, figyelembe nem vehető. Alperest a kereseti Összeg megfizetésében marasztalni kellett ; mert alperes beismeri, hogy közte és felperes közt a B. a. beperesitett szolgálati szerződés jött létre s hogy alperes szolgálata 1884. évi július i-től 1885. évi szept. 15-ig tartván, ez idő alatt felperestől havonként 100 frtot és igy összesen 1450 frtot kapott, az az érvelése pedig, hogy ezt az összeget és illetve a havonként kivett 100 frtot nem előlegül, hanem üzletvezetői szolgálatért munkadíj fejében kapta és igy azt visszafizetni nem tartozik, alappal nem bir, mert a felek közti szerződési feltételeket tartalmazó B. a. szerződésben alperes üzletvezetői szolgálatáért nem meghatározott fizetés vagy munkadíj, hanem annak világos kijelentése mellett, hogy alperes fix fizetést nem kap, az üzletbeli nyereség 50% lett megállapítva : alperes szolgálati munkadiját tehát az esetleges üzleti nyereségbőli 50% jutaléka képezte volna s csak a remélhető üzleti nyereség jutalékának számlájára lett havonként 100 frt fizetése kikötve; mert e szerint a felperes által havonként fizetett 100 frt és illetve a szolgálati idő tartamára fizetett kereseti 1450 frt nem szolgálati munkadíjnak, hanem a reményeit nyereségjutalékra, mint esetleges szolgálati munkadíjra előlegezett összegnek lévén tekintendő: alperes pedig azt, hogy az üzletnek nyeresége volt, nem is állítván, nem szenvedhet kétséget, hogy a csak nyereség jutaléka fejében előlegezett kereseti összeget felperesnek megfizetni köteles és pedig annyival is inkább, mert a B. alattiban az iránt, hogy alperes a rája eső nyereség fejében előlegezett összeget nyereség nem léte esetére,