Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)

55 felperes javára szintén nem volt megítélhető. A hitbér követelése iránti jog ugyanis a házasság törvényes megszűntével éled fel, s a mennyiben az a felek valamelyikének halála következtében szűnik meg, az elhalt házastárs hagyatéka, illetve örökösei ellen érvényesítendő. Itt tehát ezen igénynek is az a tény áll útjában, hogy akkor, a mikor felperes törvényes hitbére esedékessé vált, vagyis a néhai V. János elhalálozásakor nem létezett olyan vagyon, a melyet az özvegy ezen igénye terhelt volna, mert elhalt férjének hagyatéka nem maradt ; akkor pedig, a midőn alperes a néhri V. János vagyonát tulajdonába vette, még a törvényes hitbér nem volt követelhető, nem volt liquid. S miután ily körülmények közt a felperes törvényes hitbére sem tekinthető olyan követelésnek, a mely az átvevő kiskorú V. Pált az átvétel idejében fenállott kötelezettségképen terhelte volna: felperes részére a törvényes hitbér sem volt megállapítható. A per körülményeinél fogva a felek egyike sem tekinthető alaptalan perlekedőnek, ugyanazért a perköltséget kölcsönösen megszüntetni, az itélet után kiszabandó illeték megfizetésében pedig a feleket egyenlő arányban kötelezni kellett. (1886 nov. hó 3-án 6406. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróság elutasító ítéletét annyiban, a mennyiben az a hozomány és hitbér czimén támasztott követelésekre vonatkozik, helybenhagyja; ellenben az özvegyi jogra vonatkozólag megváltoztatja, felperes özvegyi haszonélvezeti jogát a csornai 379. számú telekjegyzőkönyvben V. Pál kiskorú tulajdonául bekebelezett tulajdoni jutalékára megállapítja, ehhez képest alperest a csornai 379. sz. telekjegyzőkönyvben A. I. 1—4. és 6. 7. sorszám alatt felvett ingatlanok közös birtokbaadására azoknak felerésze arányában felperes javára kötelezi, továbbá annak tűrésére, hogy felperes özvegyi haszonélvezeti jogát a csornai 379. számú telekjegyzőkönyvben V. Pál kiskorú tulajdonát képező jutalékra ezen itélet alapján bekebeleztethesse. Indokok: A per adatai szerint felperes néhai férje összes vagyonát 1880. évi november 7-én kelt átadási okirattal minden visszteher nélkül kiskorú V- Pálra ruházta át, ugy hogy V. Jánosnak 1882. évi augusztus hó 2-án bekövetkezett halála idejében