Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)

5" már tényleg hagyatéka nem maradt. Magában ezen körülmény azonban a kereset elutasítására indokul nem szolgálhat, mert az özvegyi jog a férj vagyona tekintetében oly tehert képez, a mely más vagyon hiányában a megajándékozottal szemben, az ajándékba nyert vagyonra nézve érvényesíthető, mivel az özvegy törvényileg biztosított eme jogától a férj egyoldalú intézkedése által meg nem fosztható, s ha a törvény értelmében a férj özvegyét Özvegyi jogától végrendelkezés által nem foszthatja meg, kétségtelen az is, hogy az özvegyi jog iránti igényt az ajándékozás nem enyésztetheti el. Megítélendő s ehhez képest telekkönyvileg biztosítandó volt az özvegyi haszonélvezeti jog magára az ingatlanokra nézve, mivel az özvegyi jog korlátozásának helye azért nem lehet, meit az ingatlanok évi tiszta jövedelme, a megtartott birói becslés szerint csupán 87 forintra tehető, ezen jövedelem pedig felperes társadalmi helyzetére tekintettel is, túlságosnak nem található. Viszont azonban felperes hozomány s hitbér iránti követelésével elutasítandó volt már csak azért is, mert alperes tagadásával szemben még azt sem bizonyította, hogy azon okiratokat valóban V. János állította ki, s hogy e szerint felperesnek általában követelése volna, mivel e tekintetben bizonyítékul egyedül a maga részéről egyoldalú főesküt kíván használni, ez azonban alkalmazást nem nyerhetne, mivel felperes állítását semmi más körülmény sem támogatja. (1887. évi június 2. 54,883/86. szám alatt.) A kir. Curia : A kir. itélö táblának ítéletének az özvegyi jog alapján keresetbe vett haszonélvezet iránti intézkedése megváltoztatik és ez irányban az elsőbiróság ítéleti rendelkezése hagyatik helyben, ellenben a kereseti hozományi és hitbéri követelés iránti rendelkezésre vonatkozólag mindkét alsóbiróság ítélete részben megváltoztatik, és azon esetre, ha felperes az ezennel oda itélt főesküt leteszi arra: hogy «néhai férje V. János az E. a. bizonyítvány szerint elismert hozományi követelését valósággal felvette, továbbá, hogy az F. alatti hitbér iránti okirat annak hozzájárulásával és kézjegyével való ellátása mellett állíttatott kii, az alperes által képviselt kiskorú a felperesnek 198 frt 40 krt, és ezen összeg után a per kezdetétől, 1884. évi február 8-tól, számítandó b°/0 késedelmi kamatokat, a néhai V. János hagyatékához tartozott s a csornai 379. számú telekjegyzokönyvben felvett, s