Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)

4o rendelt szabadságvesztés-büntetésnek neme változtatandó át a vétségre rendelt szabadságvesztés-büntetésre. Ezen felfogás — mely egyébként elvi jelentőségénél fogva a correctionalisatio egész területét átfoglalja, érvényesülése esetében tehát nem lenne csupán a laksértés miatti correctionalisatio esetére szorítható — ezen felfogás a Büntetőtörvénykönyv rendszerének téves megitéléséből származik s ennélfogva téves következtetésre jut. A Btk. ugyanis a viszonylagosság elvén alapulván, s ennek rendszerét vivén keresztül: a rendszer leglényegesebb folyománya gyanánt fogadta el és emelte gyakorlati érvényre azon szabályt, a mely szerint a csekélyebb sulylyal biró büntettek, — tehát a börtönbüntetéssel fenyegetett büntettek — ha azok oly enyhítő körülmények között követtetnek el, vagy pedig ha a tettesére vonatkozólag oly enyhítő körülmények forognak fen, hogy bünösségi béltartalmuk nem haladja felül azon mértéket, mely a törvény előtt mint a vétséggé minősítésnek legnagyobb sulyu tényezője lebegett : ez esetben olyanoknak tekintendők, mintha már előre a törvény speciálisan kifejezett rendelkezése által vétségnek mondattak volna ki, s ennek büntetésével rendeltettek volna büntettetni. Továbbá folyománya a viszonylagosság e rendszerének, hogy a bün és a bűnösség súlyosságának csakis valódi — materialis beitartalma szerint osztályozván a büntetendő cselekményeket és e szerint különítvén el azoknak két fő csoportját : ezen regulatorral szemben elenyészik, illetőleg gyakorlati hatására nézve értéktelenné válik azon, csupán formai különbség: vajon a tett és a bűnösség súlyának béltartalmát feltételező körülmények, a Btk. különös részének illető helyén igenlő vagy tagadó individuális miségük szerint külön megjelöltetnek-e, s ennélfogva az enyhébb büntetési tétel is ezen külön megjelölt körülmény fenforgásától vagy fen nem forgásától tétetik-e függővé ? Vagy pedig: vajon azon körülmények nem a Btk. különös, hanem annak átalános részében, és igy — a mennyiben kivétel nem állapíttatott meg — a törvénykönyv egész területére kiterjeszkedőleg, mindazonáltal individuális valójuk egyenes és tüzetes megjelölése mellett hozattak-e fel, és a büntetést enyhitöleg átalakító hatályuk is, már az