Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)

32 előtt határozottan beismerte, a felperesi kereset az 1886. év LIV. t.-cz. in. §. és az I. r. alperes által az ügygondnok előtt tett beismerés alapján azért nem találtatott elbirálhatónak, mert azon kétségtelen tény mellett, hogy felperes és I. r. alperes házastársak, hogy a házassági kötelék, a mennyiben itéletileg elválasztva nincsenek, közöttük fenáll és hogy a házassági kötelék fenállása alatt született gyermek mellett a törvényes ágyból való származás vélelme harczol, az ítélkezésünknél hivatalból oly körülményekre is ki kell terjesztenünk figyelmünket, melyek a felperesi kereset valóságát az I. r. alperes meg nem jelenéséből következtethető beismerés nélkül igazolni vagy legalább valószinüsiteni képesek. Vizsgálva ezen körülmények tekintetében felperesileg nyújtott bizonyítékokat, azt találjuk, hogy a hit alatt kihallgatott T. Rózi, R. Tamás és D. György egybehangzó vallomásával kétségtelenül be van bizonyítva, hogy habár felperes és I. r. alperes házastársak itéletileg elválasztva nincsenek egymástól, 1884 decz. 7-ike óta tényleg külön váltan élnek, hogy I. r. alperes anyagi szükség kényszere nélkül hagyván el férje lakását, a fenti idő óta folytonosan egy idegen egyénnel, a felperesi kereseti előadás, továbbá D. György és R. Tamás tanuk vallomásából következtetve, St. Károlylyal lakik és azzal közös háztartást visz. Ezen körülmény tekintetében a felperesi keresetben állított tény a tanuk vallomása által kétségtelenné lévén téve, azon körülményt kellett vizsgálat tárgyává tennünk, vajon a tényleges különválás mellett felperes és alperes az 1885. évi deczember hó 3. napját megelőző 10 havi időköz alatt nemileg nem érintkeztek-e és minő bizonyítékok hozattak fel felperesi részről annak igazolásául, hogy az I. rendű alperes által 1885. évi decz. 3-án szült «Károly» nevü gyermek nemzője és atyja nem-e felperes ? Hogy felperes és I. r. alperes a tényleges különválás óta nemileg nem érintkeztek, azt R. Tamás és D. György tanuk vallomásából részben következtethetjük ugyan, de mert ezeknek e tekintetbeni vallomása fél próbát nem nyújt és így felperes részére pótesküt nem Ítélhettünk, figyelembe kellett vennünk a felperes által felajánlott föeskü általi bizonyítást. Ezen bizonyítást vizsgálva, azt találjuk, hogy felperes I. r. alperest az e tekintetbeni nemleges főesküvel, «hogy 1885 decz. 3-ik napját