Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)

iS tekintve, hogy Ny. Péter tanú esküvel erősített vallomásában azt állította, hogy vádlottak közül csak egynél látott oly nagy dorongot, mint a minő az volt, a mely a bíróság által a végtárgyaláson előtte felmutattatott; tekintve, hogy H. György vádlott a végtárgyaláson is határozottan beismerte azt, hogy a korcsma udvarán lévő csomag fából egy hasábot húzott ki, s azzal H.-ok után rontva, a kezében volt fával H. Zsigmondot a fején, H. Imrét pedig a hátán ütötte meg; tekintve, hogy T. Ferencz vádlottárs is vallotta, hogy H. György doronggal ütötte le először H. Zsigmondot; ezután pedig H. Imrére vágott; tekintve, hogy K. János is vallomásában oda nyilatkozott, hogy látta, midőn H. György az utolsó csapást mérte H. Imrére ; K. Jánosné tanú pedig esküvel erősített vallomása szerint látta, a midőn H. György vádlott H. Imrét doronggal ismételten fejbe csapta ; tekintve, hogy H. György vádlott a vizsgálati jegyzőkönyvben foglalt vallomásában, azon védekezése mellett, hogy nem volt szándékában sem H. Imrét, sem H. Zsigmondot életüktől megfosztani és hogy csakis a rajta ejtett sértés okozta felindulásában ütötte meg őket, határozottan kifejezte a feletti sajnálatát is, hogy oly súlyos csapásokat intézett a nevezettekre, hogy azok a súlyos sértések következtében meghaltak, azon tényt tehát, hogy a sértések tőle származtak, ezzel maga is beismerte; tekintve, hogy a fentebbiek szerint, arra nézve, hogy kinek cselekedetére vezetendők vissza az orvosi látleletben és véleményben kiemelt súlyos csapások, melyek H. Imre és H. Zsigmond fejére intéztetvén, az azokon észlelt roncsolásokat és a roncsolásoknak szükségszerű következményét, mindkét sértettnek halálát okozták, erre nézve kétely nem forogván fen: a kérdés tárgyát az képezi: betudandó-e a két halálos eredmény, illetőleg H. Imrének és H. Zsigmondnak az ellenük intézett testi sértések által okozott halála, az azt okozott vádlottnak szándékába ? vagyis a törvény szövegének megfelelően formulázva a kérdést, szándékos emberölést képez-e a vádbeli cselekmény vagy nem ? tekintve, hogy a cselekedetnek előrelátott eredménye, vagyis