Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)

i3i tekintetében. A 2. sz. alatt csatolt levélre pedig megjegyzi, hogy ez az ügy barátságos rendezése végett íratott és jelen per elbírálásánál figyelembe nem jöhet; de különben is az áruk a 3 frt 80 kr. szállítási dij alól néhai G. Vilmos által fel nem oldatván, azok felperes által vissza nem vétettek. B. Vilmos felperes utazója és néhai G. Vilmos között a per tárgyát képező árura nézve egy adás-vételi ügylet létesült megtekintésre, ily esetben pedig tartozik a vevő a K. T. 346. §-a értelmében kifogásait az áru átvétele után azonnal az eladó tudomására hozni. Alperesek azonban felperes tagadásával szemben nem képesek beigazolni, miszerint felperesi czéget néhai G. Vilmos az áru ellen emelt kifogásairól azonnal értesítette volna ; mert feltéve, hogy néhai G. Vilmos az árut átvétele után másnap vasútra fel is adta, az értesítést a hivatkozott szakasz értelmében elmulasztotta, és így nem járt el az áru tekintetében ezen szakasz rendelkezésének megfelelöleg. Minthogy pedig jelen perben a döntő körülményt az képezi, vajon néhai G. Vilmos jogosítva volt-e az árut felperes költségére visszaküldeni, vagy sem, és erre nézve alperesek egyéb bizonyítékok hiányában, felperest a főesküvel kínálták meg, mely esküt felperes B. Vilmos utazója személyében el is fogadott, ez okból felperes részére eme döntő ténykörülmény beigazolása tekintetében a főesküt kellett megítélni a perrendtartás 230. és. következő szakaszai értelmében ; és annak le vagy le nem tételétől ezen per sorsát függővé tenni; minthogy csak ezen eskü levagy le nem tétele által fog ezen perdöntő körülmény beigazoltatni. Alperesek mindazonáltal csakis néhai G. Vilmos örökhagyótól reájuk szállott örökségi jutalék erejéig voltak marasztalhatók,, mert törvényeink szerint az örökösök örökhagyótól reájuk szállott örökség erejéig szavatolni tartoznak és jelen per tárgyát képező áruk vételárával néhai G. Vilmos örökhagyó tartozott felperesnek. (1887 febr. 7. 9914. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: A királyi itélő tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja. Indokok : Felperes nem tagadta alperesi azon állítás valódi9*