Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)

120 is, hogy ezeket a sérüléseket minden ok nélkül követték el ; végre tekintve, hogy ezen súlyosító körülményekkel szemben vádlottak mellett enyhitöleg csak a büntetlen előélet szól, a Btk. 96., 99, 331. és 302. §-ai alapján mint összbüntetést megállapítani. (1887. szept. 13. 13778. sz. a.) A m. kir. Curia: Azzal a változtatással, hogy vádlottak a Btk. 330. §. szerint minősülő magánlak megsértése helyett, a Btk. 175. §. szerint minősülő magánosok elleni erőszak bűntettében mondatnak ki bűnösöknek ; egyebekben indokainál s az alábbi okoknál fogva is a másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok : Tekintetbe véve a fenforgó cselekményekre nézve ugy az első mint a másodbirósági Ítéletek indokaiban felhozott s vonatkozó érveléseket, megjegyeztetik az, mikép fenforog igenis a jelen esetben a személyes szabadság megsértésének bűncselekménye, habár az nem a Btk. 193., hanem a 323. §. 3. pontja szerint volna minősítendő és büntetendő, a mennyiben e cselekménynél vádlottak nem hivatali megbízatásukban járva el, mint magánszemélyek volnának elítélendők, mert hivatalos megbízatásuk körében elkövetendett bűncselekményük esetében a vádlottakat is terhelné a Btk. 42. fejezetében foglalt hivatali felelősség, minthogy a Btk. 461. §. kiterjeszti a hivatali felelősséget azokra is, a kik nemcsak az igazságszolgáltatás és közigazgatás, szóval az állami hatóságok, de hacsak valamely egyes községhatósági teendőknek teljesítésére is nemcsak szolgálatuknál, de csak megbízatásuknál fogva is kötelezve vannak : azonban vádlottak a sértett letartóztatásával megbízva nem voltak, az ügy hatalmi körükbe nem is tartozott s így a személyes szabadság megsértése által elkövetett bűncselekményük a 323. §. 3. pontja szerint esnék büntetés alá, minthogy azonban az idézett törvényszakasz csak arra az esetre állapit meg büntetést, ha a letartóztatásnál erőszak és sanyargatás, de súlyosabb cselekmény nem követtetett el, önként következik a Btk. 96. §. rendelkezéséhez képest, hogy ha a sanyargatásnál nagyobb, azonban nem oly nagy tettlegesség követtetett el, mely a 324. és 325. §. alá esnék, az ily cselekményt nem a személyes szabadság megsértéséről szóló XXII. fejezet, hanem a cselekmény ismérvét magában foglaló súlyosabb bűntettről szóló törvényszakasz szerint kell elbírálni, melyben a személyes