Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)

127 szabadság megsértése csak mint eszményi bűnhalmazat fordul elő. Miután tehát vádlottaknak az a cselekménye, hogy a sérelmezetten bűntetté minősülő súlyos sértéseket ejtettek, helyesen lett a másodbiróság által a Btkönyv 301. §. szerint minősítve, s miután e cselekmény a letartóztatással egy elhatározás folyománya egy folytatólagos cselekmény s mind a kettő a személyjogot sértette, s miután a súlyos testi sértés büntette a személyes szabadság megsértésének vétségénél súlyosabb bűncselekmény, igy vádlottak e részben a Btk. 323. §-át eszményi bünhalmazaikép magában foglaló s a 301. §. szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettében voltak bűnösöknek kimondandók. Azonban abban a cselekményökben, hogy számszerint nyolczan, tehát mint csoport, a sértett lakását azzal a czéllal, hogy személyeken és dolgokon erőszakot kövessenek el, megrohanták s ottan erőszakoskodtak, mely cselekményök a lak, a tulajdon szentségét sértette, s igy a személy ellen elkövetett súlyos testi sértéstől különálló, tehát együtt anyagi bűnhalmazatot képező cselekménynek tekintendő, nem a 330., hanem a 175. §-ának ismérvei forognak fen és miután a törvény különbséget tett a közt, ha a lakást, üzleti helyiséget vagy bekerített birtokot csoport (175. §•)> egy vagy két személy (530. §.) vagy több személy (331. §. 2. pont) támadja meg s miután e megkülönböztetéseket abból a szándékosságból kellett a törvénynek tennie, mert az a gondolat áthúzódik az egész büntetőtörvény rendszerén, hogy a tömegesen elkövetett cselekménynél esetleg olyanok is esnek büntetés alá, kik abban igen csekély részt vettek avagy csak a csoportban jelen is voltak, mely miatt az ily cselekményekre aránylag csekélyebb büntetések megállapítása mutatkozott megfelelőnek ; ennélfogva a törvény határozott intézkedéséhez képest a csoport által elkövetett laksértést csakis az erről az esetről rendelkező 175. §. szerint lehet és kell minősíteni és büntetni és e részben kivételt csak akkor lehetne tenni, ha a csoport minden egyes tagjára külön-külön jogerősen be lenne bizonyítva az általuk egyenkint elkövetett erőszaktétel a lakásban, dolgokon, vagy személyeken, a mi jelen esetben csak magára a csoportra van bebizonyítva, esetleg a csoportban jelen voltak némelyikére, kik-