Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)

123 éltek volna. Úgyszintén nem fogadható el a védelemnek az az állás­pontja, mintha a vádhatóság 1887. márcz. 15-iki végtárgyaláson tett indítványában St. Pája vádlott ellen a vádat elejtette volna, mert a kir. ügyész az ellen a vádlott ellen a bizonyítékot helyreállí­tottnak nem látván, öt a vád alól csak az esetben kérte felmen­teni, ha a törvényszék is hasonló nézetben lesz. E szerint tehát nyilvánvaló, hogy a vádhatóság St. Pája ellen a vádat, habár csak feltételesen, de tényleg mégis fentartotta, mi onnan is ki­tetszik, hogy a kir. ügyész az ítéletet ez ellen a vádlott ellen is felebbezte. De eltekintve ettől, St. Pája vádlottra vonatkozólag a vádat elejtettnek tekinteni nem lehet, mert B. György sértett fél a vizs­gálat során ez ellen a vádlott ellen is emelt vádat és ezt a vád­jogot érvényesítette is, a mennyiben az 1887. évi febr. hó 12-iki végtárgyalás alkalmával nyilván kijelentette, hogy a vádlottak megbüntetését kívánja. Az ügy érdemét illetőleg: a vizsgálati adatokból kitűnik, hogy K. Ráda, V. Jócza, H. Ferencz, Ö. Ist­ván, St. Pája, K. Isza, P. Pál és T. István községi őrök, kik mint «Ivanics-legények» ismeretesek, 1886. évi jan. 17—18. közti éjjel B. György lakásába ennek beleegyezése nélkül jogtalanul, fegyveresen s az ajtó kifeszitése mellett erőszakkal behatoltak, ott nevezettet törvényellenesen elfogták, megkötözték és verték, azután pedig rendőrtanyájukra kisérvén, útközben az utczán szintén verték, s később a rendőri tanyán is kegyetlenül kínoz­ták s ugy megverték, hogy az orvosi látlelet szerint tizenhárom rendű életveszélyes testi sérülést szenvedett. Az ügynek ily állásában mindenekelőtt az a kérdés elbírá­landó, vajon vádlottak a Btk. 461. §-a értelmében közhivatalno­koknak tekintendők-e vagy nem? Az iratoknál 132. napló sz. a. fekvő szerződésből kiviláglik, hogy I. Sándor, ki állítólag kerü­leti csendbiztos, B.-Földvár község személy- és vagyonbiztonsá­gának megőrzését 700 frt évi jutalomdíj mellett magára vállalta; ennek a szerződésnek 6. és 7. pontjai szerint nevezett csendbiz­tos függetlenül és önállóan felfogadja a rendőri legénységet s azokat minden felelősség nélkül önállóan elbocsáthatja, a 14. p. szerint pedig függetlenül kezeli a rendőri ügyködést. Vádlottak tehát, minthogy ők mint rendőrök a község által

Next

/
Thumbnails
Contents