Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)

meg nem választattak s a szolgálat és fegyelem tekintetében csakis a nevezett magánvállalkozó csendbiztosnak vannak alárendelve, a hatósági közegek tiszti minőségével nem birnak s mint magánvállalkozási szegődményesnek legényei nem tartoznak a Btk. 461. §-ában meghatározott személyek közé. E szerint vádlottak a Btk. Il-ik részének 42. fejezetében körvonalozott hivatali hatalommal való visszaélések egyikét sem követvén el, ök a Btk. 193. §-áhan meghatározott személyes szabadság elleni vétségnek elkövető alanyai sem lehetnek s igy irányukban ennek a vétségnek tényálladéka megállapítható nem lévén, őket ezen vétség vádja alól fel kellett menteni. Ellenben nevezett vádlottak az által, hogy B. György lakásába ennek beleegyezése nélkül jogtalanul s erőszakkal, fegyveresen behatoltak, a Bek. 330. §-ában meghatározott magánlak megsértésének bűntettét, az által pedig, hogy mint magánszemélyek nevezettet törvényellenesen elfogták és letartóztatták, a Btkönyv 323. §-a alá eső személyes szabadság megsértésének vétségét, végre az által, hogy ugyan a nevezettet tettleg bántalmazták és rajta az orvosi látleletben leirt életveszélyes testi sértéseket okozták, tekintve, hogy azok gyógyulása három hónapot vett igénybe, a Btk. 301. §-ába ütköző s ugyanezen §. szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettét követték el. Tekintve azonban, hogy a Btk. 330. §-a és a 323. §. utolsó bekezdésének egybevetéséből s azoknak világos tartalmából nyilvánvaló, miszerint a magánlak megsértésének büntette és a személyes szabadság megsértésének vétsége külön-külön csak akkor állapitható meg, ha a cselekmény súlyosabb büntetés alá nem esik ; tekintve, hogy a Btk. 95. §-a szerint akkor, ha valamely cselekmény a büntető törvény több rendeletét sérti, ezek közül az alkalmazandó, mely a legsúlyosabb büntetést, illetőleg büntetési nemet állapítja meg ; másfelől tekintve, hogy az orvosi vélemény és felülvélemény szerint az okozott sértések életveszélyesek voltak, s hogy ezekben a szakértői véleményekben egy sértésre sem mondatik, hogy az könnyű testi sértést képezne, vagy hogy a sértések valamelyike által okozott sérülés és egészségháboritás husz napnál rövidebb idő alatt elhárítható lett, illetőleg elhárittatott volna;