Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)

122 sértést ejtettek; vádoltatnak továbbá azzal, hogy 1886. évi jan. 8-án J. Pált személyes szabadságától megfosztva, rajta súlyos testi sértést okoztak. Ezen vád alul azonban felmentendők voltak vádlottak, mert vádlottak tagadásával szemben csakis panaszosok vallomása forog fen, mely bizonyítékul elfogadható nem volt. (1887. márcz. 15-én 871. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. törvényszék ítéletének K. Ráda, V. Jócza, H. Ferencz. Ö. István, St. Pája, K. Isza, P. Pál és P István vádlottakra vonatkozó azt a részét, mely szerint a B. György sérelmére elkövetett, a Btk. 1Q3. §-ában meghatározott személyes szabadság elleni vétségben vétkeseknek, továbbá a Btk. 301. §-ába ütköző s a 308. §. szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettében bűnösöknek mondattak ki, e miatt fejenként egy és fél évi börtönre s ezen felül ötven-ötven forint pénzbüntetésre ítéltettek, megváltoztatja; nevezett vádlottakat a Btk. 330. §-ában meghatározott magánlak megsértésének bűntettében, továbbá a Btk. 301. §-ába ütköző s ugyanezen §. szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettében a Btk. 70. §-a alapján mint tettestársakat mondja ki bűnösöknek s e miatt vádlottakat a Btk. 96., 99., 331. és 302. §-ai alapján összbüntetésként három-három évi börtönre ítéli, a kiszabott pénzbüntetést mellőzi s a Btk. 193. §-a alá eső személyes szabadság elleni vétség miatt emelt vád és ennek következményei alól felmenti. Indokok : A védelemnek az a panasza, hogy tekintettel arra, miszerint P. Pál és T. István ellen a vádhatóság részéről az eredeti indítványban vád nem emeltetett, s ők a kir. törvényszék 1887. évi jan. 25-én 213. sz. alatt hozott végzésében B. György esete miatt vád alá nem helyeztettek, mindamellett mint vádlottak lettek elitélve, s igy ezen eljárás által a bűnvádi eljárásra nézve fenálló joggyakorlat szabályai lényegesen megsértettek — figyelembe nem vehető, mert P. Pál és T. István a vizsgálat során mint vádlottak lévén kihallgatva, ők ebben az ügyben a kir. ügyész indítványára a kir. törvényszék 1887. évi febr. 19-én 582. szám a. hozott végzésével az 1887. évi márczius hó 15-iki végtárgyaláshoz szintén mint vádlottak lettek közvetlenül megidézve, a nélkül, hogy a végzés ellen annak idejében felebbezéssel