Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)

109 N. 0. P. G. betűkkel jelzett és állítólag felperes által kizárólag birtokolt alap-, illetve oldalfalon saját házának emeleti falát felhúzta, ennek alkalmából felperes tetőzetének egy részét megrongálta és az emeleti fal helyén állott deszkafalat lebontotta és végül a felperesi ház homlokzatát az eresz lebontásával, a párkányzat és falvakolat egy részének levakarásával megrongálta. A visszahelyezési per jogi természetéből folyólag tehát e helyütt birói vizsgálat és eldöntés tárgyát tisztán és kizárólag a perintézmény helyes vagy helytelen volta, az előbbi békés birtoklás ténye, annak terjedelme és az alperesi foglalás ténye és ennek önhatalmi minősége képezendik. Ezen megkülönböztetéshez képest a bíróság első sorban kiemelendőnek tartja azon lényeges perkörülményt, hogy felperes nemcsak be nem bizonyította, miként az alperes által eszközölt épitkezés és az annak alapjául szolgált építkezési terv ellen írásban vagy szóval, akár az ez érdemben megtartott közigazgatási tárgyaláson, akár ezen kivül alperes vagy ennek megbízottja előtt tiltakozott, vagy egyéb hatályos szomszédjogi oltalmi eszközt igénybe vett; de ellenkezőleg begyőzetett alperes által ugy a 3. sz. alatti okmánynyal, mint K. Nándor, S. Ferencz és P. Pál vallomásával az, hogy felperes az építkezésről tudomással bírt, abba beleegyezett és a terv ellen a közigazgatási hatóság előtt kifogást nem tett. Ebből következik, hogy a mennyiben azon fal, melyen alperes saját házának emeleti oldalfalát felhuzatta, tényleg felperes kizárólagos tulajdona és birtokához tartozott és tartoznék is, az általánosan követett jogelvek szerint elesett azon jogától, hogy az építési engedélylyel felemelt falnak lebontását, eltávolítását vagy átalakítását követelhesse ; miből ismét az indokolás levezetésére való hivatkozással azon eredmény folyik, hogy a visszahelyezési perintézés a concret esetben teljesen helytelen. Igaz ugyan, hogy a tételes magyar jog nem ismeri az önkényes épitkezés által jogaikban veszélyeztetett szomszédoknak ideiglenes birói védelmét, valamint hogy hiányzanak a legtöbb helyen építészeti rendszabályok és egyáltalában nincsen megállapítva a bíróság és közigazgatási hatóság ez irányban való hatáskörének határvonala; viszont azonban kétségtelen az is, hogy a magyar judicatura is elfogadja azon jogelveket, melyek a jelzett irányban