Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXI. kötet (Budapest, 1889)

93 tett színhelyén feltalált sapkát Gy. Uros a vizsgálat alatt 1885. évi január 8-án jegyzőkönyvre adott vallomásában sajátjának ismerte és azzal védekezett, hogy a kérdéses alkalommal nem volt a fején ; majd utóbbi kihallgatásai során folyton tagadta, hogy az övé volna, azonban eme tagadását megdönti egyfelől, hogy a csendőrök és G. Jócza tanú vallomása szerint kevés idővel a tett után vitte el nevezett vádlott a fivére Gy. Sándor sapkáját, a mint erről nevezettek a nyomban teljesített előnyomozásnál Gy. Drágától értesültek ; másfelől ugyancsak az előnyomozat adatai szerint a vádlott neje azon sapkát férje tulajdonául felismerte és a tárgyaláson megállapittatott, hogy a nevezett vádlott által elfogatásakor viselt sapka sokkal kisebb méretű, mintsem vádlottnak alkalmas öltözettárgyul szolgálhatna, ellenben a padláson, a holttest mellett feltalált sapka teljesen vádlott fejéhez megfelelőnek találtatott. — Ezekből folyólag az egymást támogató, összefüggésükben nevezett vádlottra vezető és a meg nem szakított eme gyanuokok lánczolata alapján Gy. Uros bűnösségét meg kellett állapítani. — Tekintve most már, hogy az elhalt neje azt adta elő, hogy midőn a padlásról egy személy elmenekült, az elhalt férj azt kiáltotta: «van még egy a padláson !» és nejét felszólitá, hogy menjen segítségért a szomszédba ; tekintve továbbá, hogy arra nézve, miszerint az elhalt neje részéről a padlásról menekülőnek állított egyén T. Velimir volt, az eljárás adataival megegyezően az elsöbirósági ítéletben felhozott adatok és jelenségek kétséget nem hagynak fent: jog- és okszerűen az volt következtetendő, hogy az elhalt akkor, midőn T. Velimir menekült, még megtámadva nem volt és megtámadása csakis azután következhetett be ; tehát T. Velimir a tettessel, a halál előidézésére nézve akarategyezségben nem állott, valamint ugy a sértett neje emiitett előadásából, mint vádlottak ezzel egyező abból a beismeréséből, hogy a lopás eszméjével nemcsak foglalkoztak, hanem annak foganatosítása végett ők ketten indultak el, arra nézve pedig adat nem merült fel, hogy rajtok kivül még más egyén is hozzájuk csatlakozott és az elhalt padlására felment, —nem volt más következtetés levonható, mint az, hogy T. Velimir menekülése után a padláson az elhalttal egyedül Gy. Uros maradt vissza és az eset körülményei szerint menekülhetése czéljából