Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)
11 Lényegesnek nem tekinthető azon körülmény, hogy V. József az általa letisztázott végrendelet tervezetét K. Lörincz elsőrendű alperes és végrendeleti örökösnek adta át; mert a végrendelet, aláírása alkalmával, a végrendelkező által lett mint végintézkedés felmutatva. Nem ronthatja meg végre a végrendelet érvényét azon körülmény sem, hogy a végrendeleti záradék a végrendelet egyéb részével egyidejűleg tisztáztatott le V. József által, és hogy ezen záradék a végrendeleti tanuk előtt fel nem olvastatott; mert a törvény intézkedést nem tartalmaz a tekintetben, hogy a záradék ki által és nem előbb vezettessék a végrendeletre, mint a mikor az aláírás történik; és mert a záradéknak tartalma a végrendeleti tanuk vallomása által lényegileg megerősíttetett; s igv azon körülmény, hogy a záradék fel nem olvastatott és annak tartalmát csak az egyik végrendeleti tanú olvasta el, lényeges hiánynak nem tekinthető a jelen esetben, midőn a záradék az aláírás alkalmával már reá vezetve volt a végrendeletre. Mindezeknél fogva az elsőbirósági Ítéletnek helybenhagyásával felperes keresetével elutasítandó volt. A kir. Curia : Mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztattatik, s örökhagyó Ph. Pálnak 1882. évi október 19-én kelt végrendelete érvénytelennek kimondatik. A perköltség a felek között kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: Az 1876. évi XVI. t.-cz. 10. §-a szerint az, a ki az örökhagyó végrendeletét irta, s azok, kik vele a q §-ban említett rokonsági és sógorsági összeköttetésben vannak, a végrendelkezésben nekik szánt előnyben csakis a 10. §-ban megjelölt esetekben részesülhetvén, tekintve, hogy a felhívott törvényszakasznak eme intézkedése nem egyedül a végrendelet leírójára, lemásolójára, hanem annak fogalmazójára, készítőjére s értelmi szerzőjére is vonatkozik; tekintve, hogy a per adataiból kitünőleg örökhagyó Ph. Pálnak 1882. évi október 10-én kelt végrendeletét K. Lörincz, elsőrendű alperes s egyik végrendeleti általános örökös fogalmazta, V. József pedig az A. alatti végrendeletet, és pedig nem örökhagyó jelenlétében, vagy annak lakásán, hanem azon kivül K. Lőrincztől átvett fogalmazvány után csak lemásolta s azt a lemásolás után tőle nem örökhagyó, hanem K. Lörincz, ki magát