Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

203 működése kétségtelen, miután pedig a szóban levő vádlottak ketten voltak, együttes közreműködésük a fenti orvosi vélemény alapján megállapítható, tekintetbe véve azt, mikép változtatott vallomásaik mellett is azt mindketten beismerik, hogy a végzetes esemény rohamosan követtetett el s a halálosan talált sértések egy időben okoztattak. Hogy pedig a gyilkosság az elhaltnak hálószobájában követtetett el, az mint egyenes következtetés foly ki abból, mert a mit í. r. vádlott 3-ik beismerésének okául hoz fel, az sem physikai, sem lélektani tekintetekből el nem fogadható. Azt állítja ugyanis vádlottnő szemmel láthatólag kitanított 3-ik beismerésében, hogy reggeli négy órakor a 75 éves agg nő felöltözetlenül az ő hálószobájában szitkozódások közt megjelent, bősz lévén a miatt, hogy még ágyából fel nem kelt s az e miatt történt tettleges összekocczanás közben rögtön megfogamzott szándékkal fosztotta megvádlottnő anyósát életétől. De ez állítás nélkülözi a valószínűséget, mert maguk a vádlottak beismerik, hogy az agg és beteges nő 9—10 óráig szokott rendszerint aludni, nem valószínű tehát, hogy a gyenge beteges asszony hajnali álmát megszakítva, felöltözetlenül a konyhán át I. r. vádlott szobájába hatolt volna csak azért, hogy álmából felzavarja vagy csak tudta volna is azt, hogy I. r. vádlott még ágyában fekszik ; nem valószínű az, hogy ha az aggnő a család tagjait fellármázni akarta volna, a vele egy szobában háló nőcselédet aludni hagyja s maga hálóingében a 3-ik szobába fáradjon menyének felkeltésére, a mit a keze ügyében és rendelkezésére álló nőcseléddel kényelmesebben végrehajthatott volna. Kétségtelen tehát, hogy a gyilkosság az elhalt nő hálószobájában követtetett el. Hogy ezt a cselekményt vádlottak előre megfontolt szándékkal cervszerüleg vitték keresztül, azt bizonyítja az elkövetés ideje, miután a fentebbiek szerint az alvó nŐ szobájában kellett a büntettet elkövetniök, s miután az agg nő, ki 9—10 óráig szokott aludni, kétségtelenül s az orvosi véleményből is kivonhatólag álmában lett gyilkosai által meglepetve, s miután semmi jel sem forog fen arra nézve, hogy a végzetes órában történt volna közöttök valami előleges összekocczanás, kétségtelenül következtethetni azt, hogy már az éj beállta előtt a hajnalban