Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

204 végrehajtott szándék tüzetesen meg volt a vádlottak közt fontolva, így állanak a bizonyítékok vádlottak beismerésének tekintetbevétele nélkül is. Ezekkel a bizonyítékokkal teljesleg összhangzásban áll vádlottaknak a vizsgáló biró előtt tett ama második vallomása, mely az 5. n. sz. a. jegyzőkönyvben J. Sándornénak 1886 augusztus 4-érői felvett előadásában, valamint Sz. Sándornénak ugyanarról a napról felvett vallomásában foglaltatik, melyben egyszerűen beismerik, hogy a cselekményt megelőző héten valamely a padlásról leesett csutka miatt az elhalttal heves összeszólalkozása volt I. r. vádlottnak s akkor elhatározta, hogy az öreg asszonyt megöli, unokahugát II. r. vádlottat felkérte, hogy legyen segélyére s a gyilkosság elkövetése alatt fogja meg az agg nő kezét, ki hoszszabb tanakodás után az újévi nászajándék reményében a bűntettbe beleegyezett. Beismerik, hogy I. r. vádlottnö az elkészített kötelet kezében tartva, mialatt Sz. Mária megfogta az alvó nőnek mindkét kezét, I. r. vádlottnö felemelte az öreg asszony fejét s beleakasztotta a madzagot, az öreg asszony valami olyasmit mondott : mit csináltok ? akkor az ágyból kihúzták, I. r. vádlott egyik kezével a madzagnál, másik kezével a karjánál fogva a már előre összekötött madzagot az ágy gomjába beleakasztotta; beismeri I. r. vádlott azt is, hogy a hullán talált fojtogatás nyomait kezével ő okozta. Vádlottak ezt a beismerést fentartották hónapokon át s még az elmeállapotukról 1886 okt. 26-án és 27-én felvett 54. és 69. sz. a. orvosi jelentés szerint ismerték be s csak pár nap múlva — egyező vallomásukból következtetve kitanítva — kezdették oly uj alakban adni elő a tényállást, mely a praemeditatio iránti vallomásuk meghiúsítására irányult, azonban a bizonyítékoknak elől elősorolt csoportozata megczáfolja ezen ujabb védekezésüket. De megczáfolja maga a szaktudomány is s a bpesti tud. egyetem orvoskari tanártestületének 84. sz. alatt felülvéleményében ki van mutatva vádlottak ezen védekezésének valószinütlensége, mig a második beismerő vallomásuk mellett bizonyít, a fenti szakértői nézet szerint az, hogy a hulla nyakán csak négy, az ujjaknak megfelelő lehorzsolás találtatott, a mi az áldozat részéről a védekezés hiányára mutat; ez a védekezéshiány — mely abban állott,