Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

202 tésre nézve mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztattatik és I. r. vádlott a Btk. 278. §-a szerint minősülő gyilkosság bűntettében mint tettes, II. r. vádlott ugyancsak a gyilkosság bűntettében a Btk. 69. §. 2-ik pontja alapján mint bűnsegéd mondatnak ki bű­nösöknek, s ezért I. r. vádlott a Btk. 92. §. alkalmazása mellett 15 évi fegyházra, 10 évi hivatalvesztésre, II. r. vádlott öt évi fegy­házra s öt évi hivatalvesztésre ítéltetnek. Indokok: A gyilkosság bűntettének alapföltételét képező előremegfontolás megállapítására nézve a bírói hatalom nincs kötve a büntevönek ez irányban tett vagy megtagadott beismeré­séhez, ellenkező esetben a legmegrögzöttebb gonosztevők mene­külnének a méltó büntetés alól. A töredelmes beismerés csak enyhítő s egyedüli döntő bizo­nyíték esetében túlnyomó enyhítő körülménykép mérsékelheti a beszámítást, de a szabadon méltatható bizonyítékok tekintetbe vételét a bűntett tagadása még nem akadályozza. Vádlottak elle­nében a fen forgó bizonyítékok alapján a gyilkosság büntette az előre megfontolásra nézve tett beismerésük tekintetbevétele nél­kül is megállapíthatónak tűnik fel. Hogy a meggyilkolt J. Imréné vádlottak által fosztatott meg életétől, az megállapítható abból, hogy a zárt lakban csak vád­lottak voltak jelen, s hogy valaki ottan a kérdéses éjjel megfor­dult volna, annak semmi nyoma sincs és ilyesmi nem is állítta­tik. Hogy vádlottak ketten működtek a bűntett elkövetésénél és pedig a 3. sz. a. térrajzon a—b betűvel jelzett hátulsó szobában, hol a 75 éves J. Imréné aludni szokott, azt bízvást következtet­hetni abból, a) mert Sz. Mária ott hált a kérdéses éjen is az agg nő szo­bájában, s fel nem tehető, hogy a gyilkosság elkövetése alatt álmából fel ne ébredett volna, de különben maga is vallomásá­nak minden változataiban beismeri azt, hogy a cselekmény elkö­vetésének szemtanuja volt; b) mert az orvosi 67. n. sz. a. véleményben meg van álla­pítva az, a mi felsőbb orvosi hatóság által is kétségbe nem vona­tott, hogy azon esetben, ha a halálát okozó nyakbeszoritás és a lábakon észlelt ellentállási visszhatások az időben jöttek létre, a cselekménynél két kéznél többnek vagyis több egyénnek közre-

Next

/
Thumbnails
Contents