Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

201 281. §. i. pontjában meghatározott büntetés legmagasabb mértékét megközelítőleg kellett kiszabni s ugyanőt a Btk. 289. §. értelmében mellékbüntetéssel is sújtani. Sz. Mária II. r. vádlottnak mult évi aug. 4-én tett vallomása a fentebbiek szerint nem lévén elfogadható, ellene a végtárgyalások folyamán tett s a vizsgálat egyéb adatai által is támogatott vallomása alapján az lett igazolva, hogy a nénje I. r. vádlott által elkövetett cselekmény elpalástolása, illetve a végett, hogy nénje büntetlenül maradjon, annak segédkezet nyújtott és pedig akként, hogy a hullát felakasztani segítette, oly czélból, hogy ily módon azon feltevés támadjon s nyerjen hitelt, miszerint az öreg J.-né öngyilkossá lett, a mennyiben II. r. vádlottnak ezen cselekménye a Btk. 374. §-ába ütköző bűnpártolás tényelemeit foglalja magában s minthogy másfelöl vádlott a vizsgálat során s a végtárgyalások alkalmával sem tagadta, hogy a segédkezést a nyerendő jutalom fejében, tehát vagyoni haszonért nyújtotta, őt az idézett §-ba ütköző bűnpártolás vétsége miatt a 376. §. alkalmazása mellett kellett vétkesnek kimondani, ugyanazon törvényhely értelmében megfelelő fogházzal, s a 377. §. alapján tekintve,, hogy a bűnpártolás a 289. §. szerint hivatalvesztéssel is büntetendő bűntett tettesére nézve követtetett el, megfelelő mellékbüntetéssel kellett sújtani. E vádlottal szemközt annak büntetlen előélete s tetteshezi rokonsága mint enyhítő körülmények, ellenben az, hogy a vele soha rosszul nem bánó aggnő iránti köteles kegyeletet megsértette a bűnpártolás által s hogy őt is épen az elhunyt nő tartotta, mint súlyosító körülmények jöttek fig} elembe a büntetés kiszabásánál. (1887. decz. 18. 14871. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla: Az első bírósági Ítéletben kiemelt túlnyomó súlyosító körülményekre való tekintettel özv.. J. Sándorné fegyházbüntetését tiz évi tartamra felemeli, ezzel a változtatással az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja, mert vádlottak a vizsgálóbíró előtt tett, az előre megfontolást tartalmazó beismerésüket még a vizsgálat alatt visszavonván, ez okon az érintett beismerésre sem volt, más elfogadható bizonyíték hiányában,, suly fektethető. (1888. márcz. 25. 45271. sz. a.) A m. kir. Curia: A cselekmény minősítésére és a bünte-