Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

199 vádlottnak ugyancsak aug. 4-i egybehangzólag tett azon vallomása is, hogy a zsineg, melylyel özv. J. Imréné az ágyról lerántatott és felakasztás által megfojtatott, hurokra volt kötve, nyilván ellentétben áll a szemlejegyzőkönyv tartalmával és a zsineget elvágott T. István tanúnak esküvel erősített azon vallomásával, hogy a zsinegen hurok nem volt. Mindezekhez járul még az is, hogy a mult évi aug. 4-i vallomás során egyik vádlott sem ismerte be, hogy J. Imrénét kézzeli nyomással fojtotta volna meg, sőt arról sem tesznek említést, hogy a bonczjegyzőkönyv 13. pontjában leirt külsérelem miből eredt; I. r. vádlott kijelentette, hogy ily fejütődésre nem emlékszik, s nem képes felvilágosítást nyújtani az iránt sem, hogy a szintén orvosilag constatált bőrlehorzsolások és nyomások a test többi részén honnan eredtek. Mindezeknél fogva és tekintettel a kérdésben forgó bűntettnek, valamint az arra kiszabott büntetésnek legsúlyosabb voltára, a kir. törvényszék az oly lényeges ellenvetésekre találó (aug. 4-én) önbeismerést ítélete alapjául elfogadhatónak nem találta. Egyéb közvetlen bizonyítékok hiányában el kellett fogadni tehát a végtárgyalás során vádlottak által előadott s a vizsgálat adataival meg nem czáfolt, sőt támogatottnak látszó tényállást, mely szerint aug. i-én kora reggel, özv. J. Imréné menye, özv. J. Sándorné hálószobájába menvén, avval előbb szóval czivakodott, majd azt tettleg két izben is megtámadva szidalmazta, az által oly magasfoku ingerültségbe hozta, miszerint az anyósát megfogta, az ágyba dobta, ugy hogy feje az ágy vagy az ott lévő mérő fájába ütődhetett, nyakát kezével akként megszorította, hogy ily módon halálát idézte elő. Elfogadandó volt pedig vádlottaknak ezen legutóbbi előadása azért is, mert ezt s azon további vallomásukat, hogy a zsineg már csak a most leirt módon bekövetkezett halála után alkalmaztatott az özv. J. Imréné nyakára, és hogy özv. J. Imrénét nem a zsinegnél fogva rántotta ki az ágyból: a bonczoló orvosoknak közvetlen szemléleten alapuló fentérintett véleménye egyenesen támogatja, a kir. m. tud. egyetem orvoskari tanártestületének a bonczoló orvosok által leirt tünetekre, sőt feleslegesképen lélektani motívumokra is alapított felülvéleménye pedig ki nem zárja.