Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

i87 minthogy továbbá a Z'l. a. mellékelt levelezőlapból is kitűnik, hogy a végrehajtató czég részére a megrendelt árukat az igénylő s férje közösen fizették s H. Ede ezen levelezőlapban a végrehajtás tárgyát képező követelésnek közös kifizetését helyezte kilátásba és minthogy ezen körülmények tekintetbe vételével, daczára az igénylő részére hatóságilag kiállított iparjogositványnak, a férj tekintendő főszerzőnek : igénylőnek a lefoglalt ingókhozi tulajdonjoga beigazoltnak tekinthető nem lévén, igénylő keresetével elutasítandó volt. P. Antal II. r. igénylő keresetével azért volt elutasítandó, mert ha beigazoltnak is elfogadtatnék azon körülmény, hogy igénylő a lefoglalt s általa igényelt tárgyakat az iratokhoz hivatalból mellékelt 1886. évi november hó 3-án felvett árverési jegyzőkönyv értelmében megvette, miután ezen tulajdonszerzés tényleges átvétellel foganatosítva nem lett s ezen igénylő nem igazolta, hogy az igényelt tárgyakat mi okból hagyta továbbra is a végrehajtást szenvedett birtokában, a mennyiben ebbeli állitása, hogy az azon indoknál fogva történt, mert az 1886. nov. 3-án megejtett árverés óta az üzletet I. r. igénylővel mint anyósával közösen folytatta, a kihallgatott tanuk által egyenesen megczáfoltatott, miután továbbá ellenkező bizonyíték hiányában mindig a tényleges birtokos tekintendő tulajdonosnak s a jelen esetben annyival is inkább, mert tekintettel az igénylő s végrehajtást szenvedett közt fenforgó rokonsági viszonyra, a hivatalból beszerzett végrehajtási iratoknál fekvő közjegyzői okirat a színlelt jogügylet benyomását teszi: ezen igénylőnek a lefoglalt tárgyakhozi tulajdonjoga beigazoltnak nem tekinthető. (1887. évi július 6-án 825. sz. a.) A budapesti kir. itéló tábla: Az elsöbirósag ítéletét megváltoztatja, I. r. felperes keresete folytán a keresethez A. a. csatolt végrehajtási jkönyvben 30., 32., 33—36., 41., 42., 45—48. tételek alatt összeirt ingóságokat a zár alól feltétlenül feloldja, II. r. felperes keresete folytán pedig a végrehajtási jkönyvben 1 — 26., 28—31., 37—40., 43., 44., 49—52. tétel alatti összeirt ingókat az esetre oldja fel a zár alól, ha Il-od r. felperes pótesküt tesz arra, hogy emez ingók azonosak az általa 1886. évi november 3-án és 4-én szül. H. Terézia ellen megtartott birói árverésen vett ingóságokkal.