Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

i88 Indokok: Mert I. r. felperes az eredetben becsatolt iparigazolvány s az eredetben mellékelt B—H. alatti kereskedelmi levelekkel igazolta, hogy önálló kereskedést folytat már számos évek óta s hogy a lefoglalt tárgyak kizárólag az ö árui befogadására szánt üzleti helyiségben, melyet felperes vett ki bérbe s melytől évek óta ö fizet bért a bérbeadónak, foglaltattak le, ennek folytán tehát tekintet nélkül arra, hogy a tanuk vallomása szerint olykor-olykor férje a végrehajtást szenvedő is részt vesz az áruknak vásárokon történt elárusitásában, I. r. felperesnö igazolt keresetének helyt adni s az általa igényelt árukat a zár alól feltétlenül fel kellett oldani. Nem volt a részére alperes által kinált és felperes által elfogadott főeskü figyelembe vehető egyrészről, mert annak az 1868: LIV. tcz. 221. §-a értelmében csak egyéb bizonyítékok hiányában lehet helye, másrészről pedig, mivel eme perben nem lényeges körülmény iránt volt kinálva. Másodrendű felperes a perhez becsatolt eredeti árverési jegyzőkönyvvel és L. Gábor tanúvallomásával bizonyítékot nyújtott arra, hogy az általa igényelt tárgyakat a H. szül. H. Terézia ellen foganatosított bírói árverésen megvette s az akkor vett áruk vételárát kifizette, mivel azonban a foglalási és árverési jegyzőkönyvek összehasonlításából vont okszerű következtetéssel még az általa igényelt ingóságoknak azonossága teljesen megállapítható nem volt, részére a törvénykezési rendtartás 236. §-a értelmében az azonosság tekintetében a póteskü volt megítélendő s a per kimenetele annak le- vagy le nem tételétől volt feltételezendő. Ama körülmény, hogy az árverésen megvett árukat felperes az anyósánál hagyta, kereseti jogát nem gyengíti, mivel a lefoglalt áruk nem a végrehajtást szenvedettnek birlalásában találtattak s ekként lefoglalhatók sem lettek volna. (1887. nov. 21. 33935szám alatt.) A m. kir. Curia : A másodbiróság ítéletének megváltoztatása mellett az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben, a P. Antal igényére nézve indokainál fogva, a H. Terézia igényére nézve pedig azért, mert felperes az iránt, hogy ő a végrehajtást szenvedő férjétől elkülönített vagyonnal rendelkeznék, vagy akkor, mikor a lefoglalt üzlet alapíttatott, rendelkezett, semmi bizonyítékot sem