Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

i8o tében vádlottakat a büntető törvény 261. §-a alá eső vád alól is fel kellett menteni. (1886. jun. 4. 9439. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: Miután kérdéses esetben a hely, hol az állítólagos botrány történt, az izraelita vallás szertartásai gyakorlatára rendelt helyiségnek, mint magánczélokra is használt lakszoba, tekinthető nem volt; miután továbbá a zajongás nem is ezen magánszoba helyiségében, hanem kint az udvaron keletkezett, mire a szobában voltak, nagyobbrészt kimentek s igy a megkezdett isteni tisztelet is félbeszakadt, a visszatérés után pedig azon körülmény, hogy az udvaron történt lárma miatt V. Jakab I. r. vádlott nagyobbik fiát F.-t tettleg is rendre utasította, s hogy a kint történtek miatt F. Benjámin, J. Benjámin és K. Lőrincz tanuk vallomásaik szerint mindnyájan zajongtak, kizárólag vádlottak terhére be nem tudható, végre miután a fenforgó esetben oly botrányos cselekmény, melynek alapján a Btk. 191. §-ában körülirt vétség megállapítható lenne, ezen bünügy-adatokból fel nem ismerhető : a kir. itélö tábla az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja. (1886. decz. 28. 28649. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, miszerint annak megítéléséhez, hogy a vádbeli cselekmény fenforog-e vagy sem, a bizonyítási eljárás adatai elegendő támpontokat nem nyújtanak; mert azon első sorban felmerülő kérdés, hogy azon helyiség, hol a vádbeli cselekmény idején a tiszabecsi izraelita hitközségbeliek isteni tisztelet tartása végett egybegyűlve valának, csakugyan a héber vallás szertartásai gyakorlására rendelt helyiség volt-e ? a bizonyítási eljárás során minden kételyt kizárólag nem oldatott meg; ennek megállapítása nélkül pedig a felett, hogy oly cselekmény, mely a Btk.-nek akár 190-ik, akár a 19i-ik §-ába ütközik, elkövettetett-e ? érdemlegesen határozatot hozni nem lehet: ennélfogva mindkét alsóbbfoku bíróság ítélete feloldatik, s az első fokban eljárt bíróság utasittatik, hogy a rabbi-teendőkre államilag képesített két szakférfiút hallgasson ki az iránt: vajon arra nézve, hogy valamely helyiség a héber vallás szertartásainak gyakorlására ne csupán alkalmilag használva, hanem «rendelve* legyen, hogy tehát a nyilvános vagy közönséges «imaház, zsinagóga* vagy «templom» fogalmának megfeleljen, kell-e valamely különös kelléknek fenforrognia? valamely különös intézkedésnek tétetnie? vagy előzetes