Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

i68 Vádlottak az F. János és neje sérelmére elkövetett, a Btk. 330. §-ába ütköző, a Btk. 92. §-ának kedvezményével minősülő magánlak megsértése vétségében a Btk. 70. §. értelmében mint tettestársak bűnösöknek nyilváníttatnak s ezért a Btk. 330. §. alapján egy havi fogházra és öt frt pénzbüntetésre ítéltetnek, stb. Indokok : Vádlottak beismerik, hogy 1887. évi febr. hó 9-én este 9—10 óra között ablakukat valaki beütvén, mivel ők azt hitték, hogy ezt a F. János cselédje tette, elmentek mindketten a F. János házához. Minthogy azonban itt a kaput zárva találták, a vizsgáló bíró előtti vallomásuk szerint az alacsony kerítésen átmászva, bementek a F. János keritett és zárt udvarába s ott a konyhaajtó elé menve, bebocsátást követeltek, de a konyhaajtó nekik ki nem nyittatván, F. László mérgében a konyhaajtó előtti kis rácsajtót összetörte, majd az ablakokat beverte. Arra nézve, hogy a konyha ajtaját is betörték volna, a vádlottak tagadásban vannak, az eskü alatt kihallgatott B. István tanú azonban azt állítja, hogy vádlottak a konyhaajtót is döngették, a szintén eskü alatt vallott F. János és F. Jánosné panaszosok pedig igazolják, hogy vádlottak fenyegetések között behatolni' igyekezve a konyhaajtót is bedöntötték. Vádlottak ellenében tehát részint a saját beismerésökkel, részint a hivatkozott tanú, illetve panaszosok vallomásaival törvényszerű igazolást nyert azon körülmény, hogy az F. János udvarába ennek akarata ellenére jogtalanul behatoltak s itt az ablakot s a konyhaajtót betörve, erőszakot is követtek el. Vádlottak ezen cselekménye, a Btk. 330. §-ába ütköző magánlak-megsértés bűntettének képezvén tényálladékát, ők e bűntettben voltak volna bűnösöknek kimondandók s börtönbüntetéssel büntetendők. A kir. tszék azonban figyelembe vette, hogy vádlottak eddigelé még büntetve nem voltak; hogy tettüket ittas állapotban s az ablakuk beverése miatti ingerültségükben követték el, hogy tettüket megbánva a kárt megtérítették és ellenökben a panasz vissza is vonatott, s ezen nagyszámú és részben nyomatékos enyhítő körülmények mellett azt találta, hogy vádlottak büntetéséül aránytalanul súlyos volna a börtönbüntetés legcsekélyebb