Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XX. kötet (Budapest, 1888)

Ibi saját személyében igéri. Ez okból az A. és B. alattiak csak közönséges kétoldalú szerződéseknek tekinthetők, mit tartalmuk is igazol, és az azokon alapuló jogok és kötelezettségek is a köztörvény szerint elbirálandók. Ennek értelmében azonban felperes az A. és B. alatti alapján tekintve, hogy beismeri, hogy nem ő szerződött alperessel, alperes ellen követeléssel csakis annak kimutatása mellett léphet fel, hogy az alperessel szerződő fél szerződési jogait reá engedményezte, minek kimutatásától őt fel nem menti az sem, hogy alperes az A. és B. alattiakban a fizetést azok birtokosának igérte teljesíteni. És miután felperes nem állította, hogy alperessel ö szerződött, sőt beismerte, hogy az A. és B. alattiakat harmadik kézből kapta, azok szabályszerű engedményezését azonban kimutatni meg nem kísérletté, ennélfogva felperest keresetével elutasítani kellett. (1887 nov. 3. 5742. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Mert mint a másodbiróság ítéletének indokolásában helyesen kifejtette, a kereset alapjául A. és B., illetőleg eredetiben D. és E. alatt felhozott okiratok kereskedelmi utalványokat nem képeznek. De nem tekinthetők azok a kt. 294. §-ában említett kereskedelmi kötelező jegyeknek sem, mert a D. és E. alatti okiratokban a fizetési kötelezettség visszteher mellett, az azokban felsorolt hírlapokban közlendő hirdetések közzétételeért vállaltatott el, ehhez képest a kt. 294. §-ában körülirt kellékeknek meg nem felelnek. Ezen okmányok tehát nem tekinthetők olyanoknak, melyeknek puszta birtoka a kereseti jogot megállapítaná s melyeknek birtokosa ellen a kétoldaló szerződésből merített kifogások érvényesíthetők nem volnának. A kir. itélő táblának egyébként is helyesen indokolt ítélete helybenhagyatik. 70. A tettes önkéntes elállása a megkezdett bűntett véghezvitelétől nemcsak megszünteti a kísérletnek büntethetőségét, hanem magát a kisérlet fenforgását is kizárja. (1888 április 24-én 9450. sz. a.) Az egri kir. tszék magánlaksértés bűntettével vádolt F. Mihály és F. László elleni bűnügyben itélt: