Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIX. kötet (Budapest, 1888)

;° egy izben tulajdonjoggal átruházott ingatlanok felől, az érdekelt fél meghallgatása nélkül egy harmadik személy javára történik intézkedés: ezen részében magánjogunk értelmében semmisnek tekintendő, annál is inkább, miután az, hogy az E. alatti egyezség jogérvényesen keletkezett, kitűnik az annak megfelelőleg felperes által is elismert birtoklásból és semmikép sem involválja magában annak érvénytelenségét azon körülmény, hogy Sz. János hagyatéka beszavatolásánál figyelembe nem vétetett, mert annak indoka egyedül az volt, mint az alperesnő által 5. sz. a. becsatolt végzésből látható, hogy az átruházás a hagyatéki eljárás tárgyát nem képezte, valamint nem foglalja magában a K. alatti ajándékozás érvényességét azon körülmény sem, hogy felperesnö a tényleg már ifj. T. János tulajdonát, illetve ennek hagyatékát képező ingatlanokra telekkönyvileg tulajdonjog bekeblezést nyert s annál kevésbbé, miután a bekeblezés jogérvényre nem is emelkedett. A. hagyaték leltár szerinti állaga tehát az E. alatti egyezség érvényének s a K. alatti ajándékozásnak, az egyezséggel ellenkező részében semmisnek való kijelentése alapján volt megállapítandó. Az ifj. T. János által közvetlenül halála előtt tett szóbeli végrendelet érvényesnek volt kimondandó, mert azt örökhagyó négy tanú jelenlétében azok anyanyelvén élőszóval adta elő s hozzátette, hogy tett intézkedését szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni, mert örökhagyó azt teljes és ép észszel tette s akaratát világosan kifejezte s mert végrendelkező végakaratának kijelentése után egy-két óra múlva meghalt. Hogy ifj. T. János szabályszerüleg végrendelkezett, azt ép erővel s teljes eszmélettel s a végrendeleti tanuk együttes s folytonos jelenlétében tette, bizonyítja F. Albert, V. Pál, R. Lajosné és H. Imréné végrendeleti tanuknak az érsekújvári kir. közjegyző előtt írásba foglalt ünnepélyes nyilatkozata, bizonyítják hit alatt kivett tanúvallomásaik. Kiviláglik ezek vallomásaiból azon körülmény is, hogy végrendelkező nem egyes kérdések igenlése vagy megtagadása által rendelkezett, de akaratának egész terjedelmé" ben élőszóval történt kinyilatkoztatása által; valamint a kir. közjegyző előtt tett ünnepélyes nyilatkozat által be van győzve a hagyatéki leltár, családi értesítő s haláleset felvétele ellenében azon körülmény is, hogy ifj. T. János az 1880. évi november