Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIX. kötet (Budapest, 1888)
7i hó 24-röl 25-re menő éjjelen reggeli 5 óra tájban halt meg, annál is inkább, mert köztudomású, hogy az elhalálozás praecis idejére a jelzett okiratok csak ritkán képezhetnek bizonyítékot; felperesnö azon kifogása végre, hogy V. Pál végrendeleti tanúnak nem tekinthető, megczáfoltatott az önmaga által bemutatott anyakönyvi kivonatok által, mert azokból kitűnvén, hogy nevezett a végrendelet által előnyben részesített B. Julianna anyjának testvérét birván házastársul, az 1876. évi 16. tcz. 9. §-ának rendelkezése alá nem esik; végre a végrendelet belső érvénytelensége tekintetében tett kifogás pedig a fentiek által teljesen megczáfoltnak jelentkezik. Miután pedig ifj. T. János örökhagyó csak házáról s Vs kültelekről, azon ingatlanokról, melyeket tényleg birt, neje szül. B. Julianna javára végrendelkezett s e végrendelkezés érvényesnek kijelentetett, alperesnő viszonkeresetének hely volt adandó, a 375. sz. tjkönyvben IV. 1 —15. sorsz. felvett ingatlanra nézve azonban szemben azon körülménynyel, hogy ifj. T. János erre nézve nem végrendelkezett, a törvényes öröklés volt megállapítandó, alperesnő özvegyi jogától menten és pedig felperesnö javára azért, mert a hagyatéki ingatlanok örökhagyó anyai nagyszüleiről származván, mivel leszármazók nélkül történt elhalálozása után, örökösödési jogunk értelmében, azon ágra szállnak felmenőleg vissza, honnan származtak, s miután a még élő s a hagyatéki eljárás alkalmával a 4325. számú végzéssel perreutasitott özv. Sz. Jánosné szül. K. Julianna örökösödési igényét peruton érvényesíteni elmulasztotta; a jelzett ingatlan felperesnö, mint Sz. Jánosnak örökhagyó anyai nagyatyjának, egyedül életben lévő leszármazója javára volt törvényes öröklés jogczimén odaítélendő s alperesnő özvegyi jogától mentesen azért, mert az E. a. osztályos egyezség értelmében arra nézve özv. Sz. Jánosné javára holtig tartó haszonélvezeti jog lett kikötve, mely természetesen az alperesnőnek odaítélt 417. sz. házból kikötött lakás tekintetében is az örökhagyó anyai nagyanyja javára épségben volt fentartandó. Az örökhagyó életben lévő szülőjére id. T. Jánosra esendőnek vitatott köteles rész tekintetében támasztott igény figyelmen kívül volt hagyandó, mert az ideiglenes torv. szab. 7. §-ának