Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIX. kötet (Budapest, 1888)

62 ségesnek mutatkozik, hogy azok, a kik magukkal szemközt látták a közvetlen közelükben volt támadók egyikét, a kik látták, hogy ez egyiküknek szemébe nézett, teljesen tájékozatlanok legyenek az iránt, ki lett légyen az, a ki társuk szemébe nézett. De Sz. Lázárra vonatkozólag, a ki a szemébe nézést oly közvetlen közelről látta, egyáltalán nem fogadható megnyugvással a fel nem ismerést magában foglaló állítása. A nevezett tanuk a sötétséget hozván fel indokul, számtalan módja volt és van a vizsgálóbírónak az ugyanazon időben az utczán volt egyének kihallgatásából megállapítani: vajon valóban oly nagy volt-e a sötétség, hogy az ember a közvetlen közelében volt személyt vagy tárgyat ne ismerhette volna fel ? És habár nincs megengedve akár a tanuk, akár a vádlottra ellenkényszert gyakorolni : mindazonáltal a mennyiben ily fölötte fontos körülmény tekintetében igen alapos kételyt ébresztő vallomásuk indokolttá teszi : a vizsgálóbíró feladata mindazon körülményekre kiterjeszteni a vizsgálatot, melyek a tanuk tekintetében is a helyes megítélés alapjául szolgálhatnak. Kötelessége lett volna ennélfogva a vizsgálóbírónak esetleg a közigazgatási illetőleg a rendőri közegek igénybevételével azon adatokat, körülményeket, indokokat vizsgálni, melyek a tanukra vonatkozólag, különösen ezeknek a kérdéses ügyhöz való viszonyát illetőleg felvilágosítást nyújthatnak és esetleg megfejtéséül szolgálhatnak azon magatartásnak, melyet azok, érintett vallomásuk által ezen bűnvádi ügyben elfoglalnak. Ez annál fontosabb kötelessége a vizsgálatnak, minthogy az ez irányban elérhető eredmény, a legnagyobb valószínűséggel a vizsgálat sikeres tovább vezetésének fonalát is szolgáltathatja ; és mert azon körülmény, hogy egy népes város utczáján több ember agyonveretett: elég fontos arra, hogy a tettesek kiderítése az állam közegeinek legbuzgóbb tevékenységét ösztönözze. Figyelmet érdemel és a további vizsgálat egyik eleméül szolgálhat még azon körülmény is, hogy a megöltnek T. Vásza I. r. gyanúsítottal haragban lennie kellett, minthogy ezek rövid idővel azelőtt is összevesztek és összeverekedtek. De kitűnik a csendőrség jelentéséből az is, hogy J. Pája, a meghaltnak bátyja előttük határozottan azt a jelentést tette, miszerint öcscsét T. Vásza, T. Arsza és S. Dusán lábtaposásokkal veszélyesen sértette meg és