Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIX. kötet (Budapest, 1888)

342 güket, kivéve azon eseteket, melyek a keresk. torvény 425—-433. §-aiban felsoroltatnak, nem korlátozhatják, miután a keresk. törvény most idézett §-ai nem képeznek a vaspályáknak adott kedvezményt, hanem ellenkezőleg a szerződési szabadságnak csakis reájok vonatkozó s egyéb fuvarosokra ki nem terjeszthető megszorítását, alperes társulat az A. alatti vevény szerint feladott csontáruknak az előtte feladóként ismeretes H. M. utólagos rendelkezésének figyelembe vételével, tekintettel arra, hogy a fuvarlevél az áruk megérkezése után a rendeltetés helyén a kijelölt átvevőnek általa még ki nem szolgáltattatok, G. I. részére lett kiadásával, mint a keresk. törvény. 404. §-ának első bekezdése illetve üzletszabályzata értelmében eljáró mulasztást nem követvén el, ugyanazért felperest keresetével feltétlenül elutasítani kellett. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az e.-b. ítéletét az abban felhozott indokok alapján helybenhagyja. A magyar kir. Curia: A II-od bíróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Helyes ugyan az elsőbirósági ítélet indokaiban kifejtett az a nézet, hogy a kereskedelmi törvénynek a fuvarozási ügyletet szabályozó ötödik czim első fejezetében foglalt intézkedésektől is a szerződő felek egyező akarattal eltérhetnek, azonban a jelen esetben felperes és alperes között oly külön egyezmény létre nem jött, felperes A. alatti feladási vevény alapján, miután ebben alperes társaságnak a törvénytől eltérő üzleti szabályában utasítás nem foglaltatik, teljes mérvben ragaszkodhatik az idézett 404. §. utolsó bekezdésében foglalt ama jogához, mely szerint feladási vevény kiállítása esetében a fuvarozás végett átadott áru feletti rendelkezési jog csak a feladási vevény birtokosát ileti, felperes tehát keresetével az általa el nem fogadott, ennélfogva reá nézve nem is kötelező alperesi üzletszabályzatnak a törvénytől eltérő rendelkezését tartalmazó 50. és 59. §-ai alapján elutasítható nem volt. Mindamellett helyesen utasíttatott el az elsőbiróságok által felperes keresetével azért, mert ő szemben az alperes által perbehivott H. M.-al, mint a kérdéses áru feladására vonatkozó A. alatti feladási vevényhez mi joggal sem bir: felperes ugyanis azt állította a per során, hogy H. M. a feladott