Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIX. kötet (Budapest, 1888)

343 árut s később az A. alatti feladási vevényt tartozása törlesztésére küldötte felpereshez, már pedig a yf. és F. alatti felperes és a perbehivott között a kérdéses áru és feladási vevényre vonatkozólag váltott levelezésből ennek ellenkezője, t. i. az tűnik ki, hogy perbehivott a kérdéses árut elzálogosítás czéljából, a feladási vevényt pedig az árufeladás megtörténtének igazolásául küldötte felpereshez, csakis ily értelem tulajdonitható a fenti leveleknek, miután nincs igazolva, hogy felperesnek az áru feladója ellen bármi követelése lett volna; minthogy pedig felperes azt, hogy feladónak az árura kért kölcsönt kiszolgáltatta volna, nem is állította : neki az A. alatti feladási vevény megtartásához mi joga sincsen; H. M. tehát a fuvarlevélnek felperes mint czimzetthez történt kiszolgáltatása előtt az általa feladott tulajdonának vélelmezendő áru felett jogosan rendelkezett és alperes eme rendelkezést jogosan foganatosította. 121. Azon szegény sorsú nö, a ki koruknál fogva önmagukkal tehetetlen gyermekeit szobába zárja azon időre, mig a házból eltávozni kénytelen, s a gyufákat a gyermekekre nézve hozzáférhető helyen hagyja: elkövet-e gondatlanságból okozott emberölést, ha a gyermekek a gyufával a szalmát meggyújtják és az igy támadt füstben megfúlnak ? (1888. február 26-án 9482. sz. a.) A debreczeni kir. törvényszék: emberölés vétsége miatt vádolt O. N. Istvánné szül. N. Lidia elleni bűnügyben itélt: Vádlott a Btk. 290. §-ába ütköző emberölés vétsége miatt emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: A kir. itélő tábla által elrendelt pótvizsgálat sem mutatott fel semmi olyan körülményt, a melynek alapján vádlottat az emberölés vétségével terhelni lehetne. A vizsgálat által felderített azon tényállás, hogy vádlottnő 1884. évben 3 kis gyermekét addig, mig férjének egy félóra távolságban ebédet vitt, a házban bezárta és hogy ezen idő alatt a magokra hagyatott gyermekek közül kettő azon füsttől, a melyet ők a földön lévő szalma meggyújtásával idéztek elő, megfúltak, nem változott, és igy fel