Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIX. kötet (Budapest, 1888)

341 saság az A. alatti feladási vevény szerint H. M. zimonyi lakos által F. és L. czég neve alatt az ö javára és czimére 1884. július 26-án feladott 5613 kilogramm csontárukat nem neki, hanem az ő tudta és beleegyezése nélkül egy teljesen jogosulatlan harmadik személynek adta ki, holott a kereskedelmi törvény 404. §-ának utolsó bekezdése szerint, ha alperes szállító társulat az árukról feladási vevényt állított ki, ez esetre a kizárólagos rendelkezési jog a feladási vevény birtokosát illeti, jelen esetben pedig felperes lévén birtokosa a feladási vevénynek, alperes társulat nem volt jogosítva feladó H. M. utólagos rendelkezését figyelembe venni és az árukat a czimzett felperes helyett egész más személynek G. I.-nak kiszolgáltatni. Minthogy pedig alperes társaság a per során védekezése fősulyát azon állításaira fektette, miszerint alperes társaság üzleti szabályzatának 59. §-a harmadik bekezdése értelmében a feladó utasításának teljesítésénél vagy az áru kiszolgáltatásánál a feldási vevény felmutatását követelni nem tartozik, hanem e részben csakis a jog van részére megállapítva s így alperes társaság, midőn az előtte ismeretes feladónak utasításait tekintetbe veszi, nem köteles a feladási vevény birtoklásának igazolását kívánni; továbbá hogy az alp. üzleti szabályzat 50. §-a 5-ik pontjának tartalma szerint is a feladási vevény az alperesi társaság részéről csak oly czélból állíttatik ki, hogy a feladónak az áruk átadásáról bizonyítványa legyen s így pusztán a vevény birlalatához rendelkezési jog kötve nincsen és tekintve, hogy alp. társaság ezen állításait, a hiteles másolatban felmutatott s hivatkozott pontokat pedig kivonatilag tartalmazó z'l. alatti, azon körülményt pedig, hogy alperes társaság üzleti szabályzata a fuvarlevél fejezete értelmében a felekre nézve szerződés erejével bír, a mintában 37. alatt becsatolt fuvarlevéllel igazolta. Figyelembe véve azt, hogy a keresk. törv. a fuvarozási ügyletből származó jogviszonyokat szabályozó 393—420. §-ai nem tartalmaznak oly imperativ határozatokat, melyek a felek egyező határozata által megmásithatók nem volnának s egyedül a vaspályák fuvarozási ügyleteit illetőleg van a szerződés szabadsága korlátozva, a mennyiben a keresk. törvény 424. §-a a vaspályákra nézve kimondta, hogy azok a törvényben megállapított felelőssé-