Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIX. kötet (Budapest, 1888)

3io bizonyult Azonfelül a vádlott még a csendőrség és M. István tanú előtt is fentartotta eme beismerését, sőt még azt is hozzá tette, hogy fia az est beálltával a lovakat a rétről ismeretlen helyre elhajtani szándékozta. A vádlottnak ezen két izben tett beismerő vallomása mellett, melyet támogat még az is, hogy a vádlottnak téli időben a réteken más tenni valója épen nem volt, öt oda tehát csak különös érdek vezethette, s hogy ő félve a következményektől, nemcsak a felelős. őröket kérte, hogy a lovakat be ne hajtsák, hanem a csendőrök elől is elrejtőzni iparkodott, nem állhat meg a vádlottnak a vizsgálat és a végtárgyalás folyamán hangoztatott védekezése, hogy ő ama lovakat nem őrizte, reájuk semminemű igényt nem tartott; egyáltalában, hogy nem is tudja, hogy kinek tulajdonát képezik. Tekintve tehát, hogy a vádlott birtokában azon lovak, melyek M. András K. községi lakostól 1882. évi febr. 21-től 22-ére való éjjel ellopatlak, tényleg megtaláltattak, hogy a vádlott azoknak szerzési módját igazolni nem képes, a mennyiben nem is állította, hogy a lovakra vonatkozó járlattal birna ; és tekintve, hogy a vádlott a lovakat félreeső helyen őrizte és igy ö öntudatosan közreműködött a lopottnak bizonyult és 240 frt értékű lovak elrejtésénél, a nevezett vádlottat az orgazdaság büntette jogszerűen terheli; miért is a kir. törvényszék Ítéletét a bűnösségre nézve helybenhagyni kellett. A fentebb felsorolt terhelő adatokat a kir. itélö tábla a tettesség megállapítására nézve bizonyítékul azért nem fogadta el, mert a vádlott, midőn bíróságon kivül részben beismerő vallomást tett, a tettességet még akkor sem vállalta magára, és mert a fenforgó körülmények között nincsen kizárva annak lehetősége, hogy a lopást a vádlotton kivül más valaki követte el. A mi azonban a büntetést illeti, maga a kir. ügyész indítványozta, hogy a vádlott javára a btk. qi. §-a alkalmaztassék; de különben ezen szakasz alkalmazását indokolja az, hogy a vádlott büntetlen előéletű, hogy a lovak megkerülvén, kár fen nem forog és hogy vádlott több éven át vizsgálat alatt állott. (1887 febr. 28. 1636. sz. a.) A m. kir. Curia: Mind a két alsóbbfoku bírósági ítéletek rm gváltoztatásával Sz. Stévo vádlott a Btk. 333. §-ban meghatá-