Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIX. kötet (Budapest, 1888)

293 hajtotta; különösen pedig a lupsai papot kényszeritette, hogy a sanctum morientium viaticumot utánna Krakkóba vigye. Ez okoknál fogva Hora és Kloska mint a közcsend háboritás tervezői, föinditói és előmozdítói, Terézia királynő büntető törvénykönyve 62-ik czikkénél fogva arra ítéltettek, hogy Károlyr Fehérvárott a közvetítő helyre vitessenek, ott előbb K. Jüannak, azután Hora Nyiculajnak testeik alulról felfelé kerékbe töretvén, lassanként adassanak át a halálnak, mely után testük négybe vágatván fejeikkel együtt azon helyek közelében, hol legirtózatosabban dühöngtek, az ut mellett vonassanak karóba, szívok és -belső részök pedig temettessék a vesztő helyre. A harmadik fölázitó Krizsán is befogatott; de a károlyfehérvári várda alatti tömlöczben egy madzaggal magát megfojtotta, anélkül, hogy ez által a büntetés végrehajtását meggátolta volna, mely rajta, Horán, Kloskán és még 11 föczinkoson 1785. febr. .20-án Fehérvárott végrehajtatott. Tekintve már most azt, hogy vádlott oly egyének ténykedéseit — kik büntetendő s a fent már előadott cselekvényük miatt elitélve lettek — a Btk. 171. §-ában irt módon magasztalta, bárha nem is sorolta fel azok ténykedéseit tüzetesen, de utasította híveit, hogy — feltéve ha azok nem tudnák a nevezettek ténykedéseit — olvassák a Denonsianu által kiadott történetet s a Gazetta Transsylvaniát, mely előbbi könyv használata különben is betiltva van ; tekintve, hogy vádlott a gyülekezethez intézett beszédében Hora és Kloska kivégeztetését nemzeti vértanuságnak nevezte; tekintve, hogy ama védekezése vádlottnak, hogy ö Horá és Kloskában a szabadságra törekvő eszmét tisztelte s ezért magasztalta tényeiket, figyelembe nem jöhet, mert az nem kérdés tárgya, hogy ők minő eszmétől vezéreitettetve cselekedtek, hanem igen is az, hogy milyen volt a kivitel, azaz, hogy mit követtek el; az pedig tény, hogy ők czéljuk elérése végett oly cselekvényeket követtek el, melyekért bűnhődtek is, tehát a mely cselekvények tiltottak voltak és azok jelenben is; tekintve, hogy vádlottnak ama szintén védekezéséül felhozott állítása, hogy a vádbeli vétség elkövetésére közelebb történt büntetendő cselekvények magasztalása szükségeltetik .— figyelembe