Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIX. kötet (Budapest, 1888)

98 felperes irányában valami tartozásban lenne, meri felperessel az összes tartozásra nézve egyeszségre lépett, mely szerint azon kikötés mellett, hogy összes váltói felperes által visszaadassanak, részére az egyességi összegről egy uj váltóelfogadványt neje kötelező aláírásával ellátva átadott s ezen váltó kifizettetvén, többé felperes irányában semminemű tartozása sem maradt fen. Tekintve, hogy alperes által az F. alatt becsatolt számi a valódisága kétségbe vonatott s az felperesileg be nem igazoltatott, tekintve, hogy a felperes által a válaszban kinált főeskü arra vonatkozik, hogy a kérdéses áruvásárlás, illetve többszöri hitelmeghosízabbitás folytán alperes adós nem maradt, tekintve, hogy a most mondott körülmény megelőző tényekből vont következtetést foglal magában s igy erre eskü meg nem Ítélhető, miután az csak tényekre és nem az ezekből vont következtetésekre ítélhető meg, tekintve, hogy az 1868: LIV. tcz. 230. §-a értelmében főesküvel való bizonyításnak a végiratban többé helye nem lehet s igy a felperesileg alkalmaztatni kívánt főeskü bírói figyelembe sem jöhetett, tekintve végre, hogy a fentebbiek szerint felperes egyedül alperes beismerése által bizonyított s azt az 1868: LIV. tcz. 163. §-a szerint teljes tartalma szerint kell elfogadnia mindezeknél fogva őt keresetével annál is inkább el kellett utasítani, mert az 1868: LIV. tcz. 170. §-a értelmében alperes kifogása ellen a követelés fenállását felperes tartozott volna bebizonyítani. A perköltség és ügyvédi dijak iránti intézkedés az 1868: LIV. tcz. 251. és 252. §-ain alapszik .(1886 okt. 5. 25487. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróság Ítélete az ügyvédi dijakra vonatkozó nem felebbezett részében érintetlenül hagyatván, felebbezett részében megváltoztattatik, s azon esetre, ha felperes czég a neki ezennel megítélt főesküt M. M. személyében leteszi arra, miszerint «alperes összes tartozását, melylyel felperes czég irányában és B. J. irányában birt, 1885. évben az alperes és M. M. között egyezségileg megállapított összegről szóló, alperes által elfogadott és neje P. J.-né szül. K. F. által is kötelezőleg aláirt váltóval ki nem egyenlítette és alperesnek ki nem jelentette, hogy a visszaadott váltók között a «M. és St. czég kezéhez alperes és B. J. által adott valamennyi váltója fog-