Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XIX. kötet (Budapest, 1888)

99 laltatik; végre, hogy a kiegyenlítés feltételéül nem lett kikötve, hogy M. M. a M. és St. czég kezéhez alperes és B. J. által átadott valamennyi váltót alperesnek visszaadja»: köteleztetik alperes a kereseti 2062 frt 33 kr. tökét, továbbá ennek és pedig 1001 frt 4 kr. után 1875. évi ápril 20-tól, 1061 frt 29 kr. után pedig 1875. évi május 20-tól számított 6% kamatokat és 60 frt perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni és a kiszabandó ítéleti illetéket sajátjából viselni. Erdekében áll tehát felperes czégnek, hogy ezen ítélet jogérvényre emelkedésétől számított 15 nap alatt M. M. személyében az eskü letételére jelentkezék s azt valósággal le is tegye, mert az eskü le nem tétele esetében keresetével elutasittatik s köteles alperesnek 60 frt perköltséget végrehajtás terhe mellett 15 nap alatt megfizetni s a kiszabandó ítéleti illetéket sajátjából viselni. Felperesi képviselő felebbezési költsége képviseltje irányában 20 frtban állapittatik meg. Indokok: Alperes elleniratában beismerte, hogy az 1873. évnek május hava körül felperes czégtöl a B. J -sal társaságban és közösen épített házakhoz B. J.-sal közösen vasanyagokat vásároltak s ezeknek a vételára tekintetében váltói kötelezettségeket vállaltak, hogy fizetési kötelezettségeiknek az 1873. évben beállott gazdasági válság következtében eleget nem tehettek s hogy midőn váltóik lejártak s ők azokat beváltani nem voltak képesek, több ízben, ismételve uj váltókat adtak a felperes czégnek, minélfogva a viszonválaszában valódiaknak elismert váltók ily meghosszabbításnál adott uj váltók. A felperesi czégnek jogczimét a kereseti összegekhez tehát alperes beismerte, de egyszersmind kifogásolta, hogy azokkal tartoznék s ezen kifogását azon ténykörülményre alapította, miszerint az 1885. évben felperes czéggel ugy egyezett meg, hogy összes B. J.-sal közös tartozásai fejében a.felperes czég részére váltóelfogadványt állit ki, mi megtörténvén, alperes ezen váltót lejáratakor kifizette. Alperes által ezen ténykörülmény bizonyításául a felperesnek ajánlott foesküt felperesnek meg kellett ítélni azért, mert felperes azt elfogadta, mert alperes nem óvatosságból s csak azon esetre, ha a bizonyítás őt terhelné, hanem minden fentartás nélkül kínálta meg felperest ezen főesküvel s mert