Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVIII. kötet (Budapest, 1887)

9 Hasonlóul helyesnek, a vizsgálat eredményére alapitottnak fogadja el a kir. Curia az emiitett Ítélet indokaiban kiemelt következő tételt is: «Miután vádlottnö tudta vagy. gyanította, hogy a biztató szavaira a korcsmába menő D. Sándor csakis a tett végrehajtása végett ment vissza a korcsmába, vádlottnö mégis minden indok nélkül egyedül, sárban, hidegben, sötétben az utczán maradt: kétségtelen, hogy ezt azért tette, hogy személyes jelenléte által a tettest ne zavarja egyrészt, másrészt, hogy D. azon tudatban, s igy nyugodtan működhessék, hogy van kivül valaki, kinek érdekében áll a netalán arra tévedöket visszatartani.* Mindezeket, ugy az első fokú bíróság ítélete indokaiban megjelölt, mint pedig az alantabb következő bizonyítékok szerint is helyesnek mutatkozó ténybeli megállapításokat a kir. Curia is magáévá tevén : épen ezek alapján tévesnek kellett nyilvánítani és meg kellett változtatni első sorban mindkét alsóbb fokú bíróság ítéletének azon részét, mely szerint D. Sándor a vád alól felmentetett. Mert ha áll az, a mit mindkét alsóbb fokú bíróság megállapít, hogy t. i. néh. S. Mija 1886. február 4. és 5-e közötti éjjelen korcsmája helyiségében öletett meg; ha tény gyanánt fogadtatik el, hogy azon eldarabolt, részint megpörkölt, részint érintetlen hullaroncsok, melyek néh. S. Mija udvarán, illetőleg annak árnyékszékében, valamint azok, a melyek a «mala bara» tón feltaláltattak, a megölt S. Mija testének roncsai voltak; végre, ha jogilag bizonyosnak Ítéltetik, hogy özv. S. Mijáné részese azon emberölésnek, mely által férje a megjelölt éjjelen életétől erőszakkal megfosztatott: ez esetben szem előtt tartva a bűnvádi eljárás alatt felmerült bizonyítékokat, s az ezek által tárgy, idő, hely és elkövetési mód tekintetében individualisált cselekményt e bizonyítékok alapján más ölésről, illetőleg S.-nénak férje megölésére irányzott más tevékenységéről egyátalán nem lehet szó, mint arról, a melyet S. Mijáné biztatására vagy felhívására pénz és jutalom ígéretére azon egyén vitt véghez, a kit az erre biztatott, vagy felhívott, a kinek S.-né az ö felhívása teljesítéséért a pénzbeli jutalmazás igéretét tette; vagyis azon egyén általi megölésről, a kit S.-né, férjének «a létezők közüli eltüntetésére)) felhitt, és buzdított, s a kinek biztosítására február 4-én