Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVIII. kötet (Budapest, 1887)

3" Alperes köteles a kereseti 1039 frt 88 kr. tökét., felperesnek megfizetni. Indokok: A C a. s illetve alperes részéről 7. sz. a. becsatolt adásvevési szerződés V. pontja szerint, nevezetesen az 1. és 2. alpontokban peres felek részéről kifejezetten nyilvánittatik, hogy az ezen perben kérdéses böődi és pető-szinnyei regalebérletekre vonatkozó szerződés még fenállván, ugyanazok a vevő gr. F. Sándor s illetve ezen perbeli alperesre ruháztatnak. Azon érvelése alperesnek tehát, hogy ezen regálebérleti szerződések, saját becsatolt szövegeik szerint, még a C. a. szerződés létrejötte előtt lejártak volna, a C. alattinak erre vonatkozó fentidézett világos rendelkezésével nyíltan megczáfoltatik, s azon felperesi állítás indokolt, hogy az írásbeli bérleti szerződések szövegeiben foglalt lejárati idők szóbeli megállapodások folytán későbbi időig, vagyis maga a C. a. szerint 1885. évi márczius 31-éig, illetve 1884. márczius 31-éig meghosszabbíttattak. Kétségtelenné teszi mindezt az 5. alpont után következő első bekezdés, melyben a tényleg akkoriban lejárt bérleti szerződésekről külön intézkedés tétetik. Tekintve már most, hogy alperes a C. a. szerződés V. pontjának végső bekezdésében az ezen szerződés keltekor fenálló bérleti szerződéseket egyrészt az azokból az állag tulajdonjogánál fogva eredő jogokkal, másrészt azonban a szerződésekben kikötött összes kötelezettségekkel is vállalta magára. Tekintve, hogy ezen szerződések szerint nyilvánvaló, mikép a bérlők egyenkint 500 frtnyi biztosítékot nyújtottak a bérbeadó tulajdonosoknak, mely biztosíték a bérleti viszony megszűntével a bérlöknek visszaadandó volt; tekintve, hogy a keresethez csatolt D. és E. a. nyugták igazolják, miszerint felperes, mint ezen biztosítékoknak tényleges felvevője s illetve a bérbeadó uradalom 2/3 részbeni időközi kétségtelen tulajdonosa, ugy a böődi, mint a pető-szinnyei bérletekre nyújtott biztosítékokat a bérlőknek kifizette; tekintve, hogy a fentebbiek szerint alperes köteles a felperes által kifizetett biztosítékokat, és miután a bérlök által indított perekre alperes vonakodása adott okot, ezen perek költségeit is felperesnek megtéríteni ; annálfogva alperest a kereset értelmében elmarasztalni kellett.