Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVIII. kötet (Budapest, 1887)

305 prolongatiója lenne, különben megjegyzi, hogy E. Francziska a C. alatti váltót is csak szívességből fogadta el. J. Julián, a krassói takarékpénztár igazgatója, tanuként kihallgatva, megengedi, hogy a C. alatti váltó csakugyan az A. alatti váltóval lett rendezve. Előadja ugyan, hogy a takarékpénztár csak hibátlan váltókat fogad el, de megengedi, hogy az A alatti váltó szakított volta figyelmét kikerülhette, mert 1886. évimárczius hó 27-én, e váltó leszámítolásba vétele napján, a takarékpénztár könyvvivője épen beteg volt, s igy a könyvvivőre háruló munkát is az igazgatónak s a biztosnak kellett elvégeznie. Megjegyzi, hogy az A. alatti váltó szakadása közönséges papírral van átragasztva, holott a takarékpénztári könyvvivő a ragasztásra homályos hártyapapirt használ, s igy a ragasztás tőle nem eredhetett. Arra nézve, hogy ki kérte P. Zsófia részére a hitelnyitást, ki nyújtotta be a takarékpénztárnál az A. alatti váltót, biztos felvilágosítást nem adhat, e körülményekre már nem emlékezik. E. Vilmos tanú, ki ellen, mint E. Francziska férje ellen, felperes érdekeltségi kifogást emelt, előadja, hogy az A. alatti váltót ő szakította ketté P. Zsófia alperes kívánatára. Elbeszéli továbbá, hogy a C. alatti váltó lejártakor, mely nejének elhalálozása utáni legközelebbi napokra esett, felhívást kapott felperestől és fivérétől P. Mórtól, hogy a C alatti váltó rendezéséül, anyósa P. Zsófia irja alá az A. alatti váltót. Ezt P. Zsófia meg is tette, de minthogy a krassói takarékpénztár vonakodott P. Zsófia váltóját értékesítésre átvenni, P. Márk visszaadta a tanúnak az A. alatti váltót, s haza küldötte azzal, hogy P. Zsófia a C. alatti váltón levő váltótartozást másképen rendezze. P. Zsófia ezt tenni nem akarta, minthogy az A. alatti váltót is csak szívességből s leányának E. Francziskának halálát követő zavarban fogadta el s kinyilvánította, hogy ő további kötelezettségét elvállalni nem hajlandó. Erre a tanú két darabra szakította az A. alatti váltót. Ezek történte után mintegy 2—3 hétre felperes a büntető bíróságnál való feljelentés fenyegetésével követelte alperestől az A. alatti váltót, minek folytán a tanú a széttépett váltó darabjai Döntvénytár, uj folyam. XVIII. 2o