Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVII. kötet (Budapest, 1887)

&7 27-én 9851. sz. alatt hozott végzéssel befejezett felhívási ügyét felhívott felfolyamodása folytán vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: Tekintve, hogy a felhívott viszontkeresettél él s a felhivót több rendbeli közös ügyek iránt számadásra kívánta köteleztetni, az eljáró biróság pedig az iránt, hogy lehet-e ezen viszonkeresetet jelen ügygyei együttesen tárgyalni és elbírálni, határozatot nem hozott, tekintve, hogy ez által lényeges eljárási szabály mellőztetett s ennek folytán a pernek másodbirósági elintézése lehetetlenné vált: a kir. ítélő tábla az elsőbiróság végzését az 1 881 : LIX. tcz. 39. §-ának 0) pontja alapján megsemmisíti s ugyanazon bíróságot utasítja, hogy felhivónak fenti kérelmére is kiterjeszkedő ujabb határozatot hozzon. (1885. deczember 7-én 3763. váltószám.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótszék ezen másodbirósági végzésben foglalt utasításhoz képest következő végzést hozott: Felhívott számadási kötelezettsége megállapíttatik s ugyan ő felhivatik, hogy számadását az 1873. évi márcziustól ugyanazon évi júniusig közös számlára folytatott ürükereskedésről terjeszsze elő, mivel különben a felhívó ujabb kérelmére, a mennyiben a felhívási keresetben felhozott tények és állitások magának a felhivónak bizonyítékai által meg nem czáfoltatnak, a felhívási kereset értelmében fog határozat hozatni. Viszontkeresetével a felhívott, a mennyiben felhivót több rendbeli közös ügyletről számadásra kívánja köteleztetni, külön perutra, a mennyiben pedig felhivónak pénzbeli elmarasztalását kéri, külön útra, esetleg a számadási per érdemére utasittatik. Indokok: Felhívott beismerte, hogy 1873. márcziustól júniusig felhivóval közös számlára ürükereskedést folytatott, a jelen keresetre adott nyilatkozatához 3V.—7"/. alatt csatolt saját leveleivel pedig, főleg az 1883. márczius 22-én kelt levéllel, valamint a valódiság és tartalom tekintetében nem kifogásolt H. alattiban foglalt beismerésével igazoltatik, hogy felhívott a kérdéses üzlet czéljaira a felhivótól bizonyos összegeket kapott, tehát a közös üzletet ő vezette, az ürüket ő vásárolta és adta tovább. Tekintve, hogy ezek szerint a felek között oly viszony állott fen, melyből 5*