Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVII. kötet (Budapest, 1887)

222 fizettetett. Mit sem változtat a dolog állásán, hogy ezen kárpótlási összeg alperesnek lett kifizetve ; mert a peres felek előadása szerint az áru alperes neve alatt volt feladva, a magyar államvasuttal szemben tehát követelő fél gyanánt alperes szerepelhetett, a kárpótlást felvehette, de ezen körülmény azon kérdés eldöntésére, hogy kit illet ezen kárpótlási összeg, befolyást nem gyakorolhat. Nem lehetett figyelembe venni alperes azon előadását sem, hogy felperesnek megtérítés czimén 1770 frtot fizetett ; mert alperes azt, hogy ezen összeget azon czimen fizette, mely czimen a vasút a kárpótlást adta, nem is állította. De még ha ezt bizonyította volna is, ha csak azt nem igazolja, hogy felperes a vasúttól nyert kárpótlási összegről alperes javára lemondott, mit pedig alperes nem is állított, ezen körülmény alperest csak arra jogosíthatná, hogy a fizetett 1770 forintnak a vasúttól felvett kárpótlási összegbe való beszámítását kérje. Hogy alperes a magyar államvasuttól az 5V. alatt csatolt egyezség alapján a 3. A. a. okmányban kitüntetett 3874 frt 95 krt felvette, azt Cz. J. és W. A. m. államvasuti igazgatók igazolják ; azt, hogy ezen összegből a felperes részére szállított repcze után nem a felperes által kiszámított 3297 frt 8 kr. esik, nem is állította. Minthogv pedig az előadottak szerint ezen összeg nem alperest, hanem felperest illeti meg, az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával, alperest ezen czimen 3297 frt 8 krnak fizetésére kellett kötelezni. II. Felperes keresetének második pontjában 1288 frt 35 kr. fizetésére alperest azon alapon kérte köteleztetni, mert alperes a B. a. okmány szerint zsákok ára és zsák-kölcsön czimén ennyit tartott vissza a bizományi ügyletből folyólag felperes által előlegezett összegből. Az elsőbiróság ítéletét azon részében, mely által alperesti fizetett zsák-kölcsöndij czimén visszatartott 419 frt 15 kr. fizetésére kötelezte, helyben kellett hagyni, mert alperes felperes tagadása ellenében azt sem bizonyította, hogy a zsákok után kölcsöndijat kellett fizetnie; ily körülmények között pedig sem azon kérdés, hogy jogosíttatva van-e felperestől a kölcsöndijat követelni, elbírálás tárgyát nem képezheti, sem alperesnek a kölcsöndij