Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVII. kötet (Budapest, 1887)

208 Antalné sz. báró L. Emiliára, ez utóbbi pedig a keresetlevelet benyújtó báró L. Józsefnéra át-, illetőleg visszaruházta. Mert az o. ptk. 1487. §-ára alapított elévülési kifogást illetőleg : habár az örökhagyó A. alatti végrendeletének kihirdetéséről felvett, az ellenirathoz 5. sz. a. másolatban csatolt, a hagyatéki iratoknál pedig eredetben meglévő jegyzőkönyvnek hitelessége és bizonyereje — a mennyiben a hagyatéki iratok, jelesen 4108/857. sz. végzés a végrendeletnek a haláleset felvételét s a leltározást eszközlő Sz. Zsigmond cs. kir. törvényszéki tanácsos által 1857. évi szept. 5-én történt kihirdetését s az erről felvett jegyzőkönyvnek a hagyatéki bírósághoz lett beterjesztését tanúsítják — kétségbe nem vonható, és ha megengedtetnék is, hogy felperes báró L. Józsefné a vég rendeletnek kihirdetéséről kellő időben értesíttetett, mind a mellett az alperesi elévülési kifogás már azért sem bir törvényes alappal, mert felperes a hagyatéki iratok szerint örökösi nyilatkozatát, melyben néhai édes anyja gróf Sz. István Tamás végrendeletének félretétele mellett a hátrahagyott összes javakban a maga részére köteles részt kért kiadatni, még 1858. évi ápril i-én 1469. sz. a. beadván s ezen bejelentett örökségi igény felett a peres felek között 1858. évi július 15-én illetve 25-én a 7. sz. alatti egyesség keletkezvén, az egyezkedő feleknek kétoldalú cselekvénye folytán megváltozott jogviszonynál fogva az egyezségnek birói itélet általi érvénytelenítése előtt a köteles rész megítélése iránti per megindítható sem volt, az oszt. p. törvénykönyvnek 1861. évi július 24-éig tartott érvényben léte alatt tehát az idézett 1487. §.-ban előirt 3 évi elévülési idő kezdetét sem vehette. Azon alperesi érvelésnek "pedig, hogy felperes az 1487. §-ban előirt három évi elévülési időn belül kötelesrész iránti igényét per utján érvényesíteni a 7. sz. a. alatti egyesség fenállása alatt is mindenesetre tartozott volna, semmi értelme sincs. A hagyatéki javak fiági természetére fektetett alperesi kifogást illetőleg a másodbiróságnak ítélete helyben hagyandó volt azért, mert már a 7. szám alatti egyesség érvénytelenítése iránt lefolyt ujitoft perben a kérdés és vita tárgyát nem csak az képezte, hogy a hagyatéki javak hitbizományaik-e, hanem a kérdés különösen a körül is forgott, hogy az örökhagyó által alkotott, s a miskolczi cs. kir. törvényszéknél letéteményezett végrendelet bir-e azon törvényes kellékekkel,