Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVII. kötet (Budapest, 1887)

2©9 melyek szerint örökhagyó gróf Sz. István Tamás az ös. nyiltparancs értelmében a fiágat illetett javairól másodrendű alperes Sz. Alfréd javára oly joghatálylyal intézkedhetett, hogy az ez iránti végrendelete a leányág illetve felperes által még a köteles rész czimén se legyen megtámadható és ezzel kapcsolatban azon kérdés is szükségkép megvitatva lett, hogy örökhagyónak a fennállott miskolczi cs. kir. törvényszéknél letéteményezett végrendelete figyelemmel a bécsi közjegyzőnél letett s azon perben n. sz. alatt szerepelt hasontartalmu végrendeletre is, 1852. évi aug. 25-én vagy 1856. évi ápril 21-én keltezettnek tekinthetö-e ? De nemcsak megvitatva, hanem eldöntve is lettek ezen kérdések akkor, a midőn a bpesti kir. itélö táblának 1878. évi február 4-én és 5-én 3488. sz. és a kir Curia mint legfőbb itélöszéknek 1878. évi ápril 29-én 2751. szám alatt hozott MM. NN. alatti egybehangzó ítéletével a 7. sz. alatti egyesség érvénytelennek kimondatott. A most idézett Ítéletek rendelkező részeiben a végrendeletnek a fiági javakban a leányág kizárásával 2-odrendü alperes gróf Sz. Alfréd javára tett intézkedése kifejezetten hatálytalannak ki nem mondatott ugyan, de miután az Ítéletek az indokokkal együtt képeznek egy egészet, s a birói kimondás nem csak a rendelkező részben, hanem az ügy állását, lényegét megvilágító és eldöntő indokokban is nyer kifejezést, az idézett ítéletek indokolása a jelen per eldöntésénél minden esetre mérvadó. A midőn pedig az MM. NN. alatti ítéletek indokaiban határozottan kimondva lett, hogy az A. illetve 18. szám alatti végrendelet 1852. évi augusztus 25-én lőn kiállítva s az okirat oldalán látható 1856. évi ápril hó 21-ike csak az utólagos közbeszurás időpontját jelzi, mint ilyen pedig az osztr. ptk. hatályba lépte előtt kelt végrendelet joghatálylyal csak akkor bírhatna, ha az az ősiségi nyiltparancs 6-ik §-a értelmében legkésőbb 1853. évi november i-én letétetett volna, kétségtelenül áll, hogy az érvénytelenitési ujitott perben hozott felsőbb bírósági ítéletek által már meghaladva van a jelen perben szintén vitássá tett azon döntő kérdés, hogy örökhagyó gróf Sz. István Tamásnak A. alatti végrendelete felperes örökösödési jogának illetve köteles rész iránti igényének útját nem állja. De az invalidationalis pernek czélja az levén, hogy az egyesség hatályon kivül helyezésével felperesnek Döntvénytár, uj folyam XVII. n