Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVII. kötet (Budapest, 1887)

120 vallomása szerint úszni nem tudott, és a menekvést az általános munkaszünet és étkezés miatti szétszéledése a munkásoknak, de az építkezés körülményei is nehézzé, sőt lehetetlenné tették, általánossá vált a hit, hogy a vizbe bele is fult. S csakugyan, mikor pár órával később az atyja — felperes — egy murva-szállitmánynyal megérkezett : legott azzal fogadták, hogy leánya a Dunába fuladt, s a leányát halászokkal kerestette is, de eredménytelenül. A tanúvallomásokból az is kiderül, hogy T. Katalin felső ruha s lábbeli nélkül távozott; mertezen ruháit ott, a hová munka előtt tette volt, a murvarosta közelében megtalálták. Mindezen körülmények elegendő alapot szolgáltatnak ama vélelemre, hogy T. Katalin ruhamosás közben az egyik murvaszállitó hajóról a Dunába esett, s ez által komoly életveszedelembe jutott, sőt életét is vesztette ott. Megerősíti e vélelmet az is, hogy tanuk egyező előadása szerint a munkások közt e szerencsétlensége azonnal közbeszéd tárgya lett; a mi, ha T. Katalin nem a Dunára ment volna le mosni, hanem másfelé távozott volna, alig, vagy épen nem is támadhatott volna. De még inkább megerősíti e vélelmet ama körülmény, hogy azóta T. Katalint senki sem látta, sem ez magáról semmiféle életjelt nem adott. Ennélfogva, és tekintve, hogy a felhívási keresethez A. a. csatolt családi értesítő szerint felperes atyja az eltűnt T. Katalinnak, de örököse is lehet, mert T. Katalin hajadon korában tünt el s oldalági rokonsága nincs: felperes jogosult kértére T. Katalint az 1868: LIV. tcz. 523. §. c) pontja értelmében, mivel eltűnése óta majdnem 21 év telt el, holtnak nyilvánítani, s halála napjául az 1881 : LIX. tcz. 90. §-a értelmében 1868. okt. i-jét meghatározni kellett. (1886. máj. n. 2522. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla : Az elsőbiróság ítélete megváltoztatik s felhívó holttányilvánítási keresetével elutasittatik. Indokok: Az 1868: LIV. tcz. 523. §-ának c) pontja értelmében, melyre felhivó keresete alapítva van, valamely eltűnt egyén megholtnak csak ugy vélelmezhető, ha háborúban nehéz sebet kapott,^vagy ha valamely hajón volt, midőn ez törést szenvedett, vagy ha más módon halálveszélyben forgott s azóta 3 év már lefolyt, és ha ezen körülmények törvényszerüleg bizonyittat-