Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVII. kötet (Budapest, 1887)

83 felperes javára lemondott. Id. Sz. János ezzel tehát kötelezte magát tűrni, hogy a fent jelzett ingók eladatása által befolyt vételárból mindenekelőtt felperes követelése törlesztessék. Tekintettel arra, hogy felperes maga beismeri, miszerint a fent emiitett ingók nagyobbrészét az elhunyt G. József eladta és elidegenítette; tekintettel továbbá arra, hogy tagadásban levő alperesekkel szemben felperes azon ténykörülményt, hogy az elhunyt id. Sz. János által G. Józseftől átvett ingók azonosak azokkal, melyek a fenti végrehajtási jegyzőkönyvben felsorolvák és melyekre nézve az elsőbbségi zálogjogról id. Sz. János felperes javára lemondott, be nem igazolta; tekintettel továbbá arra, hogy felperesnek azon állítása, miszerint id. Sz. János az iratokhoz 7. sz. a. csatolt vallomási jegyzőkönyvben beismerte volna, hogy az átvett ingókat eladta és a vételárt saját követelése fedezésére fordította volna, alaptalannak nyilvánult, a mennyiben az illető jegyzőkönyvben nincs erről említés ; ennek folytán alperesekkel szemben sem dolus, sem culpa nem forog fen; tekintettel továbbá arra, hogy ilyen körülmények között az id. Sz. János által átvett ingók azonosságának megállapítása mellett felperes alperesektől csak az átvett ingóknak maguknak kiszolgáltatását és azoknak elárvereztetése után csak azt követelheti, hogy a vételárból az ö követelése alperes követelése előtt elégíttessék ki ; tekintettel végre arra, hogy felperesnek jelen perben nem sikerült beigazolni azt, hogy id. Sz. János ellen kártéritési igénynyel bir, ezért kártérítési igényével elutasítandó volt. (1885. november 24. 3848. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla : Az első bíróság ítélete helybenhagyatik, stb. Indokok : Alperesek jogelődje néhai id. Sz. János a keresetlevélhez 4 7. a. csatolt árverési jegyzőkönyv tartalma szerint csupán azon tárgyakra vonatkozó elsőbbségi jogáról mondott le felperes javára, melyek már akkor lefoglalva voltak, tehát a melyek a 4 7. a. alapját képező 2 7. a. foglalási jegyzőkönyvben foglaltattak, nem pedig egyúttal oly tárgyakra vonatkozólag is, melyek ezen kivül a bérlemény területén még az adós birtokában találtattak. Ennélfogva nem közömbös, vajon a n. Sz. János által 7 7. alattiban tett beismerése szerint G. József adóstól átvett ingók azonosak-e a 2 7. alattiban lefoglaltakkal ? E tekintetben a 7 7. 6*