Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XVI. kötet (Budapest, 1887)

43 nálfogva az esküt felperesnek megitélni s a per kimenetelét részben az eskü le vagy le- nem tételétől függővé tenni kellett, 9tb A mi a törvényes hitbér iránti követelést illeti, miután törvényeink értelmében a férj hagyatékából a hátramaradt özvegyet törvényes hitbér illeti, a mennyiben nem bizonyittatnék, hogy felperes a hagyatékra támasztható összes követeléseiről, tehát a hitbér iránti igényeiről is lemondott. volna, alperesek a hitbér s tekintettel arra, hogy a hitbér a férj halála után azonnal követelhető, felperesek kereseti kérelméhez képest annak a kereset beadása napjától járó 6 °/0-os kamatai megfizetésében egyetemlegesen,, mindazonáltal csak az örökség erejéig marasztalandók voltak. A hitbér összege, tekintettel felperes polgári állapotára s arra, hogy felperes nem vette tagadásba alperesek azon viszonválaszirati állítását, miszerint örökhagyó felperesnek második férje volt, a hármaskönyv I. rész 96. fejezete rí pontja értelmében,, mely szerint a második férj vagyonából a rendes törvényes hitbérnek csupán fele fizetendő, 20 forintban volt megállapítandó. A mi felperes azon kereseti kérelmét illeti, hogy a leltárban felvett ingóságokon felül még az ott fel nem vett négy párna,, két dunna, egy fiókos szekrény, egy asztal, egy ágy, egy edényszekrény, három szék, egy kettős hidas, egy mángoló és egy borprés szintén a hagyatékhoz tartozóknak kimondassanak és özvegyi haszonélvezeti joga ezen ingóságokra is megállapittassék; ezen kereseti kérelmével felperes feltétlenül elutasítandó volt, mert a hagyatékról felvett leltárt minden észrevétel nélkül aláírván, hogy az abban felvett ingóságokon kivül még egyéb ingóságok is tartoznának a hagyatékhoz, alperesek tagadásával szemben felperes tartozott volna bizonyítani; miután pedig e részben felperes a tanúkihallgatás mellőzésével egyedül alperesek beismerésével kivánt bizonyítani: ezek pedig viszonválaszukban beismerik ugyan, hogy a kérdéses ingóságok atyjuk birtokában voltak s annak elhalálozása után azokat kezeikhez vették; állítják azonban, hogy az ingóságok anyjuk után maradtak rájuk s azok az atyai hagyatékhoz nem tartoztak, minthogy pedig a prts 163. §-a szerint a beismerés teljes tartalma szerint fogadandó el, alpereseknek ezen korlátolt beismerése által felperesnek állításai bebizonyítva nem lettek. A mi a keresetnek a közszerzemény czimén támasztott ré-